|
Témaindító hozzászólás
|
2005.12.07. 10:44 - |
ÄngeŁ s Vendégei mereven néztek az újjonnnan jött Holló nevezetű szárnyas idegenre, aki épp most akarja elkérni Iristől a halott lelkét.
ÄngeŁ kissé meg is ijedt, ahogy a nőt nézte, aki a kanapén fekvő Iris melett guggolt, s a kérdést most tőlle várta; Oda adja-e neki a halott lelkét. |
[56-37] [36-17] [16-1]
| Alea Johns: Mindenki a két ádáz ellenfelet figyelte.
Anna tudta mit kell tennie. Mégis gyötörte valami furcsa érzés. Valami selytelmes gondolat, mely mintha évszázadok óta benne keringett volna. Tudta, hogy meg kell ölnie Jack-et.
Jack vérbenforgo szemekkel figyelte Annát. Azt akarta, hogy végre az övé legyen.....
Tekintete végigfutott a sötét árnyakon. Tudta, hogy meg kell szereznie Annát.....
Pár perc elteltével rátámadt, de Anna sikeresen hárította csapásait, majd az éj sötét leple alatt, valami szörnyűség történt...... |
Anna nemért rá foglalkozni a nővel, aki nyilvánvalóan nem a vérfarkasokkal szövetkezik, mivel fegyvertelen volt….
- Farkasok!- mondta, majd kis szünetet tartva folytatta: - Kövesse a nyomaimat, és odatalál! – majd elindult Jack-et keresni….
Végigjárta az erdőt, de nem találta sehol, pedig érezte, hogy ott van a közelben..
- Jack!- mondta hangosan – Gyere elő te gyáva! Itt vagyok! – semmi
válasz nem jött, várt még egy kicsit, majd érezte, hogy ismét
gyengülni kezd, és visszaindult a kastély felé…
A kastélynál mit sem törődve a kint harcolókkal, tovább haladt, és meg sem állt a szobája ajtajáig. Bement, majd a ruhásszekrényhez sietett, és kivett pár ruhát, majd a fürdőszoba felé vette az irányt.
Megengedte magának a vizet, majd befeküdt a kádba, és próbált ellazulni, kikapcsolni az agyát, mert a ma történtek nagyon felhúzták az agyát… |
Lilith megállt, mikor meglátta maga előtt a másik vámpírt..
- Elnézést! – szólította meg a nőt, és közelített hozzá. – Ängel de la Rose kastélyát keresem.- megállt, amikor meglátta, hogy a nő keze tele volt sebekkel, amikből patakban folyt a vér. – Mi történt önnel? |
ÄngeŁ a két viaskodó férfi felé rohant, miközben két íjjat felhúzva leterítette A Arctalara támadó két farkast. Mire odaért a két vámpírhoz, azok már majdnem egymást gyilkolták volna le.
- Arctalan! Kérem! - könyörgött a nő. - Ne bántsa, hiszen Ő is vámpír! Könyörgöm! - Äng Arctalan karjába csimpaszkodik, de esélye sincs, hogy megmozdítsa gyenge karjával a férfi izmos kezeit. Így csak tovább könyörgött neki, míg a bozontos vámpír gyilkos tekintetett vetett a földön fekvőre:
- Könyörgöm, Arctalan, engedje el! Ne bántsa, hisz' még fegyvere sincs! Kérem drága barátom, ne bántsa! - Äng nagyot nyelt, majd erősen megrántotta Arctzalan bal karját, de ez sem sikerült, annyi volt az egész malőr eredménye, hogy hátsó fertájára huppant.
Äng érezte, ahogy megfeszül a levegő odakint. Reszketett, nem tudta, hogy mit kellene tennie. Szemébe könnyek szöktek. |
*némán áll egy darabig az ismeretlen előtt, mikor oldalról rátámadt két vérfarkas. Egy darabig hempergőztek a földön, majd sokáig harcolva leterítette őket. Az egyikre nézve megvillant egy kép a fejében, mintha már látta volna valahol, mire eszébe jutott, hogy a múltkor is ezt a lényt győzte le. ~Ez hogy lehetséges?~ morfondírozott magában, mikor eszébe jutott az ismeretlen férfi, akit megvágott. Felemelte fejét, s észrevette ahogy közeledik Angel felé. A harc hevében nagy lendülettel nekilódult, kardját meglengette a levegőben, majd a férfihoz érve hatalmasat rúgott a hátába, mire az három métert repülve hassal a földre zuhant. Utánafutott, majd hátára fordítva pengéjét a torkához szegezte.
- Na mi van, te kis féreg? *vicsorított oda az idegen felé. * Most nagy bajban vagy! Ki vele, mi folyik itt? |
Anna elindult az erdő felé, de Alea megállította.
- Anna nem kéne oda menned, lehet, hogy csapda.
- Alea maradj itt, és vigyázz a többiekre!- parancsolt rá az emberre.
- Akkor legalább ezt vidd magaddal!- nyújtotta neki a fegyverét, amit a vámpír át is vett tőle
- Ki volt ez a férfi?- kérdezte.
- Chas, egy alakváltó. Többet nem tudtam meg róla..És most indulok!
- elindult, majd az erdőhöz érve felhúzta a pisztolyt, és bement a fák közé…
óvatos léptekkel haladt befelé.. De nem talált semmi vérfarkasra utaló jelet, viszont meglátott közeledni egy nőt, aki vámpír volt. |
Äng meghökkent Annán.
- Mi van az igazi Jackkel?! És ha megtámad?! - de mintha szavai süket fülekbe jutottak volna.
Anna után nézett. Felemelkedett, majd Azraelre terelte figyelmét. Elindult a férfi felé.
- Sajnálom, de azt hiszem, hogy még nem is igazán tudja, hogy mi történt... Tehát, én ÄngeŁ đe łä RoSe kisasszony vagyok... - kezdte a mesét a nő. |
- Ängel, az mindegy, hogy én mit gondolok, neked kell tudnod mit érzel iránta! – eltűnt a mosoly az arcáról, amikor eszébe jutottak az előbb történtek… - Én most sétálok egyet, hátha itt van valahol az igazi Jack. |
Äng felkapta a fejét, mikor Anna felállt. Nem értette a nő mosolyát.
- Anna? Miért mosolyogsz? - majd rájött. - Gondolod... hogy... én? - Äng nagyot nyelt. |
Anna, ahogy az ábrándozó tekintetű Ängelre nézett, rögtön levágta, hogy mi is a helyzet…
- De az!- mondta mosolyogva, majd felállt. |
Äng elmosolyodott:
- Presze, hogy a mi oldalunkon áll! Ő is vámpír.. ha a szaglásom nem téved! De csodás lény, igaz? - a nő álmodozón meredt a férfira. |
Megdöbbent Ängel kérdésén, mégis örült, mert által tudta, hogy a nő megbízik benne…
- Nem tudom, ahhoz előbb megkell ismernem, de mivel nem támadt meg minket, talán a mi oldalunkon áll. |
- Hmm... Akkor gyávák, s megfutamodtak volna??? Vagy egész végig Jack helyett ez a férfi volt??
Äng fejét fogva, ide-oda járkált, majd Anna fülébe súgott, Azraelre nézve:
- Őróla mit gondolsz? CSodálatos lény, igaz? De megbízhatunk benne? |
Anna még mindig magánkívül volt, nem tudta felfogni, hogy átverték…
Csak akkor tért magához, amikor Ängel megrázta a vállát.
Ránézett a nőre.
- Nem tudom hol van Jack, ahogy azt sem tudom ki ez az idegen…- felállt, körbenézett, de nem látta azt, akit keresett, Jack-et.
- Átvertek minket!- mondta a kastély tulajdonosának. |
Äng kissé elpirilva, se odafutott Annához. Míg odaért, érezte a hátán Azrael nézését. "Ki ez a titokzatús, új idegen? S miért olyan ismerős énnekem??? Az az érzésem, hogy én már találkoztam vele valahol..."
Äng is látta, hogy a férfi nem Jack, hanem valaki más. Amikor odaért Anna mellé, megfogta a lány vállát, s így szólt:
- Anna! Ki ez? S hol van Jack?! Nem ővele küzdöttél? Anna! Figyelsz te rám?! - Anna teljesen magán kívül volt. Meredten nézett az mellette elterülő férfira. |
| Az idő lassan múlt, szinte minden perc egy örökkévalóságnak tűnt…
Anna Jack-el hevesen harcolt, hol egyik, hol másik volt fölényben.
A vámpír azóta érezte, hogy valami nem stimmel ellenfelével, mióta meglátta kijönni az erdőből, de nem tudott rájönni mi az ami nem vág egybe…
Kezdett elfáradni a kardtól való elhajolgatástól. Ezt Jack észre is vette, egy jól célzott ütésétől Anna a földre került. A földön fekvő lány torkára
tette a lábát.
- Honnan tudsz a vérfarkasok szokásairól?- kérdezte gyűlölettel teli
hangon. Anna nem válaszolt, tekintete a tetőn lévő emberen volt, Alea-n, aki éppen a farkasra célzott ezüsttöltényű fegyverével. Mivel a farkas kíváncsi volt a válaszra, kicsit engedett a szorításból.
- Ne!- üvöltötte a vámpír, a nyomozónőnek, de késő volt, mert az meghúzta a ravaszt, de „szerencsére” csak a szíve fölé lőtt, egy vérfarkas ilyentől még életben marad. A férfi elterült a földön, pontosan Anna mellett. Anna feltápászkodott, és ahogy nézegette a haldokló lényt, csak akkor vette észre, hogy mi az ami nem stimmelt vele….
- Ki vagy te?- kérdezte megdöbbenve.
- A nevem Chas. – nyögte ki nehezen. – Alakváltoztató vagyok.
- Hol van Jack? – kérdezte türelmetlenül a vámpír, de választ nem kapott mivel Chas meghalt….
|
Ma valamelyik család végleg kihal, sőt lehet, hogy mindkettő, hiszen, ha Anna hal meg, társai megölik gyilkosát, vagy akár egymás kezétől is meghalhatnak…
Anna állt fegyvertelenül, farkasszemet nézve ellenfelével.
- Fájdalmas halálod lesz, ezt megígérem!- morogta a férfi neki.
- Ne a szádat jártasd! Cselekedj!- vágott vissza a vámpír, majd váratlanul megfordult, és elkezdett rohanni…
- Nem menekülsz előlem!- kiáltotta nevetve a vérfarkas
- Ki mondta, hogy menekülök???- mondta Anna, majd megállt, és visszafordult. Küzdőfele nem tudta mire vélni ez előbb történteket, majd csak akkor esett le neki, hogy miért is csinálta ezt a vámpír, mikor az letérdelt a földre, és felvett egy kardot. Mellette a kard tulajdonosa, még élt, pontosabban a végét járta.
- Liam – mondta halkan Jack. Anna ismerte a vérfarkasok szokásait,
volt ”szerencséje” megismerni őket… A haláltusát vívó lény homlokára
tette mutató, közép és gyűrűs ujját, és a haldokló szemébe nézett.
- A lelked kerülje el a pokol tüzét, és Isteneid vigyázzanak rá! – fogta a kardot, és kíméletlenül
lesújtott vele, másvilágra küldve az idegent. Mivel a szívébe szúrta a fegyvert, mindent befedett a vére.
- Gyilkos!- morogta Jack, majd dühös léptekkel megindult Anna felé.
|
A pillanatnyi mámorból újabb vérfarkasok érkezése ragadta ki. Izmos, szőrős karok szegezték őt a földhöz. Arcát megcsapta az alakváltók bűzös lehelete. Szemei lassacskán visszanyerték eredeti színüket, s most ismét zölden villogtak. Tekintetét végighordozta a kis csapatocskán, azok fáradhatatlanul morogtak és vicsorogtak rá, ami különös képpen nem zavarta a lányt, hiszen élete során sokszor szembe kellett  néznie hasonló ádáz lényekkel. Érezte, hogy az egyik behemót karmos mancsai eresztenek a szorításán.
-Istenem irgalmazz, hisz ez a Véres Istenség!-hörögte emberi hangon
A vérfarkas körbenézett, aminek következtében felfedezte a hullákat. A vér édeskés illata most inkább megrémisztette, ahelyett, hogy izgalomba hozta volna a farkast. Társai is hasonlóan reagáltak a fejleményekre, mert egy emberként engedték el a lányt.
-Ostobák...-sziszegte a Véres Istenség
A két tőrt még mindig kezei közt szorította. Határozott léptekkel indult meg az egyik vérfarkas irányába, fegyvereit előreszegve. A pengék ezüstös fénye vészjóslóan csillant meg az éjszakában. A szőrgombóc csak akkor vette észre támadóját, mikor az egyik éles penge széthasította mellkasát. Holtan hullott a földre. A másik három dobhártyaszaggató üvöltésbe kezdett. A halálhozó a legéleterősebb nyakába vetette magát hátulról. Fogai felhasították a bőrt. Nagy kortyokban itta a vért. Közben ujjai minduntalan egyre közelebb vándoroltak az állat gégéjéhez. Glorynak nem is kellett sokáig keresgélnie, viszont annál gyorsabban tépte ki. -Meneküljetek!-préselte ki a végső szavakat magából életben maradt bajtársainak címezve azokat. Hangos cuppanás hallatszott, aztán elhalt a sikoltozás utolsó moraja is. Azoknak persze nem volt szükségszerű mégegyszer elmondani. Hanyat-homlok iszkoltak el. Ámde Glory nem kedvelte a fél munkát, így azon nyomban utánnuk iramodott. Hamar utolérte őket, s azok is, akárcsak a többiek csúfos véget értek. A nyögések közepette a lány harci zajok hangját vélte felfedezni, s ha sejtése nem csalt, a vámpírok és vérfarkasok összecsapásának hangfoszlányait hozta magával az esti szellő. Kíváncsisága győzelmet aratott az észérvek felett, aminek eredménye az lett, hogy élénk futásba kezdett abba az irányba amerről a csata okozta hangzavart vélte. Fürge mozgásának köszönhetően ügyesen kikerűlte az útjába tévedt fákat és az árván bóklászó vérfarkasokat. Látómezejében apránként rajzolódott ki egy kastély alakja, s az azt körülvevő farkasok hordája. |
Azrael ránézett a nőre aki őt nézzte.
Gyönyörűnek találta és egzotikusnak. Ang letette az íját.Az idegen férfi odament hozá és megszólította:
-Üdvözlöm.Azrael Gerkhan vagyok.-és kezetcsókolt a nőnek aki mosolyogva megszólalt:
-Örülök hogy megismerhetem Mr. Gerkhan.Angela de la Rose vagyok.
-Engem ért a megtiszteltetés hogy megismerheten önt. Kinek szépsége elbűvöl és megigéz engem.
-Ön most hízelegni próbál nekem uram?
-Igen. De ha ez zavarja önt....
-Nem, nem zavar.És mi járatban nálam?
-Szeretnék csatlakozni önhöz, és kedves vendégeihez.De amit most láttam, arra enged következtetni hogy rosszkor érkeztem.
-Azt majd elválik Mr. Gerkhan.-Angela elmosolyodott és a többiek felé fordult akik a sebesült férfit figyelték.
Azrael érezte a vér szagott ami felszította étvágyát.De visszafolytotta azt és némán várta hogy mi fog történni. |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
