|
Témaindító hozzászólás
|
2005.12.07. 10:44 - |
ÄngeŁ s Vendégei mereven néztek az újjonnnan jött Holló nevezetű szárnyas idegenre, aki épp most akarja elkérni Iristől a halott lelkét.
ÄngeŁ kissé meg is ijedt, ahogy a nőt nézte, aki a kanapén fekvő Iris melett guggolt, s a kérdést most tőlle várta; Oda adja-e neki a halott lelkét. |
[56-37] [36-17] [16-1]
Ujjai szorosan rásimultak a kezében szorongatott tőr hideg markolatára, a míves fegyver hű társa ott lapult puha csizmájának oldalában, viszont kérdéses volt, hogy meddig marad ott. Már messziről megérezte a természetfelettit, hosszú napok óta követett egy vérfarkas hordát, akik egy fiatal vámpírnőt üldöztek, na nem mintha ő ezt nem tartotta volna ésszerűnek, hiszen minden valamicskét tudó sötét lény tisztában volt e két faj egymás iránt táplát gyűlöletével. Az igazat megvalva legszívesebben hagyta volna őket, had intézék el egymást megkímélve őt a fáradalmaktól, nem is beszélve a véresmunkáról, ám egy belsőhang mégis arra késztette, hogy járjon ennek az egész csetepaténak a végére.
A szag, melyet ezekben a napokban oly hűen követett most egyre erősebben oszlott szét az éjszaka friss levegőjében. Az őt körülölelő ködfátyol megcsalta fejlett érzékszerveit, s ettől kissé kellemetlenűl érezte magát. Lehajolt, hogy minél hamarabb markában tudhassa a másik pengét, s alighogy kihúzta, halk morgás hátborzongató hangja kúszott a sötétségbe. Csöppet sem érte váratlanul a hangfoszlány tulajdonosainak felbukkanása a ködfüggünyön kívűl. Semmi kétség sem férhetett hozzá, hogy a vérfarkasok kiszimatolták. A lány nem tétovázott tovább cselekednie kellett. Eszeveszett iramban rohanta meg az első útjába eső farkast, akinek annyi ideje maradt csupán, hogy szemügyrevegye támadóját, majd csak annyit érzékelt, hogy ömlik a pirosló vér a torkán ejtett mély vágásból, melyet egy csinos kis penge okozott. A másik két farkas zavartan ***osta a fejét jobbra-balra, hátha megpillantják az ellenséget, aki másodpercek tört része alatt rávetette magát az egyikre, fogait mélyesztve annak húsába. A torkát melengető, éltetőnedü újdonsűlt erővel áraztotta szét a lány testét.
-"Kettő meg volt, maradt még egy."-gondolta, miközben félrehajította az élettelen testet
Szemesarkából érzékelte a terítéken maradt, utolsó alakváltót. A férfi szájából bőszült kiáltás zendűlt fel, ami csak még inkább arra késztette őt, hogy minél előbb végezzen vele. A vérfarkas lélekszakadva rohant felé, azonban nem azt történt, amire számított. A lány nyaka helyet, az öklével találkozott, majdan hegyes vámpírfogaival. A halálos idegen élvezettel facsarta ki a farkasban lévő élet végső cseppjeit. Méregzöld szemei vörösen izzottak, ádáz fényben égve. |
Holló felszállt az ájult darkelfel a karjában Aleához. Körülnézett. Nem látott már vérfarkasokat semerre.
- ALea! - szólította meg a nőt. - Hol vannak a vérfarkasok? Mindet megöltük volna, s már csak Jack maradt???
A nő a fejét rázta. Igen. Már csak Jack maradt, aki el akarná vinni Annát.
Most minden szem rájuk, kettőjük küzdelmére tapadt. |
Äng felhízta íjját, s célzott. Nem tudta, hogy kit védjen - a tehetetlen darkelffet, vagy a fegyvertelen Annát.
Nem tudott dönteni, de megnyugodt, mert látta, ahogy Holló felkapja a darkelf testét, majd felviszi a menedéket nyújtó tetőre.
Äng ellőtt nyilával Jack felé, de csak a férfi karját tudta átszúrni. Jack hatalmas felkiáltássa megrázta a fellegeket is.
Äng körülnézett. JAcken kívül már egyetlen vérfarkas sem állt talpon.
Äng felkelt, majd a sérült Arctaéanhoz rohant:
- JÓL VAN? - kérdezte a férfitől. Akkor vette csak észre, hogy valaki volt ott még.
Äng az új férfit kezdte el méregetni. Szagából érezte, hogy vámpír. Felhúzta szemöldökét, s várta, hogy a férfi bemutatkozzon neki. |
A tetőn lévők Anna, Alea és Holló folyamatosan lövöldöztek.
Anna bármerre nézett nem látta azt a vérfarkast, aki a harc elkezdését követően eltűnt a tömegben...Ängel kiáltására pillanatra abbahagyta a lövöldözést, és lenézett a lenti vámpírokra, Darkeyes a földön feküdt, eszméletlenül. Ängel, és Aarcatlan harcoltak tovább, így szabad utat kaptak a farkasok, hogy végezzenek a darkelf-el, kettő rögtön felé is indult, Anna fogta a pisztolyt, és fejbe lőtte őket, rögtön elterültek a földön.
- Holló! Darkeyest feltudnád hozni? Megsérült, és ha lent marad megölik!
- mikor befejezte mozgást hallott a háta mögött, megfordult, Jack felé rohant, majd magával lökte a mélybe.
- Ma végre lezárjuk a múltat!- súgta a vámpír fülébe. Mikor földet értek mindketten elterültek a földön egymás mellett. Egyszerre pattantak fel, közben Jack kardot rántott. – Csak nem fegyvertelen vagy???- kérdezte gúnyos mosollyal az arcán – Nem baj, legalább könnyen végzek veled!
- Nem lennék ebben olyan biztos! – vágott vissza a vámpír. |
Azrael felfigyelt a kintről jövő hangokra:
-Bocsánat de mi....
-A vérfarkasok ismét itt vannak.Egy társunkat akarják elvinni.
-De miért?
-Mert az egyiküknek megölte a családját és bosszút akar állni.-Azrael kiment a katély udvarára és látta hogy a föld tele van csontokkal és tetemekkel amik egy kutyára emlékeztették.
Végignézett a többieken és arra gondolt hogy nem a legalkalmasabb pillanatban érkezett. |
Darkeyes nem célzott, csak lőtte varázslatait az ellenségre, akik soha nem fogytak el, egyre csak jöttek, s csak jöttek.
- Büdös dög! - kiáltotta a nő egy farkasra, aki közelebb ért hozzá. - Ez a tiéd! Perzselő tűz! - a farkas teljesen megégett, s nem maradt belőle más, csak a csontjára égett húscafatok.
Darkeyes annyi varázslatott lőtt már el, hogy muszály volt elővennie a Halál-botját.
- Halál-bot! - kiáltotta, s kezében ott termett a koponyás fabot. - Halál-szellő! - a három koponyából ezüstös fényáradat tört elő. Tíz-húsz farkas belélegezte ezt az ezüstös ködött, szenvedtek, majd holtan estek össze - a Halál-szellő valójában egy gyorsan ható, halálos méreg.
Darkeyes leeresztete a botot. Nem volt több manája. Kicsit meg is gyöngült. Pár farkas kihasználta ezt az alkalmat, majd a lányra támadt. Darkeyesnak sikerült párat leráznia magáról, vagy botjával fejbe vágott egy-kettőt. Amikor már azt hitte, hogy egy farkas sincs a közelében, akkor a karjába éles fájdalom hasított. Odanézett.
Egy vérfarkas csüngött a karján!!!
- Gyilkos! - kiáltotta a nő, majd a három koponyával fejbevágta a farkast, akinek erre betört a koponyája, s holtan terült el a nő mellett.
Darkeyes összeesett. Érezte, hogy a vérfarkas harapása nem egy egyszerű harapás volt...
Próbálta magát meggyógyítani, de nem volt rá elég manája, s energiája. Elsötétült előtte minden. Még hallotta Äng kétségbeesett felkiáltását:
- Darkeyes! |
ÄngeŁ berohant a kastélyába, majd felkapott onnan egy hosszú íjjat, majd egy tele tegeszt.
A nő kirohant a kastély menedékéből, majd letérdelve a földre, hátulról védte Arctalant és Darkeyest.
Mindneki mindent beleadott a küzdelembe. A vérfarkasok egymás után terültek el... |
*szépen nyugodalmasan kivárva az ellenséget áll egyhelyben. Még mielőtt támadnának ellenőrzi fegyverét, hogy tele van-e a tár, majd kibiztosítja azt és elszánt arccal előrébb lép Angelhez, mivel látja, hogy fegyvertelenül áll.
- Lépj hátrébb Jack! Nyilvánvalóan feltűnt neked a mesterlövész a tetőn, a csőre töltött puska a kezemben és a darkelf mágus reflexe. Szóval esélyed nincs, ha támadni készülsz.
*a vérfarkas pillanatnyi komor nézése hirtelen öntelt pofára váltott. Ezután csak óriási vigyorra fakadt a szája, és fölényesen felröhögött.
- Támadás! *hangzott el a parancs, majd öt lépést hátrált a vérfarkas a többieknek átadva a terepet. Hirtelen három tucat vérfarkas támadt minden irányból rájuk. Az offenzíva meglepetés jellegű volt, mert nem tudták, hogy körbefogták őket. ~Honnan kerültek ide ennyien?~ villant meg agyában a gondolat, de nem volt idő töprengeni. Kelet felé rohant, és a ravaszt meghúzva újra és újra sorra szedte áldozatait. Miután totálisan is kifogyott a lőszere félredobta fegyerét és kardot rántott. Négy további farkast kaszabolt le, majd továbbvive támadását mögéjük akart kerülni. Agya teljesen elborult, és csupán mozgó célpontokat látott már csak.
Folyamatosan előre futva lendítette kardját. Egyik áldozatához érve ívcsapást mérve rá egy vékony vágást ejtett meg a hasán. Meglepte a tény, hogy nem próbált meg felé támadni, ezért leblokkolt. Alaposabban megnézve a férfit furcsa tény tárulkozott elé : feltűnően "jól öltözött" és nem vérfarkashoz méltóan nézett ki. Mélyen hörögve bámulta az idegent várva a reakciót : ellenség vagy nem. |
Äng nagyot nyelt.
Kilépett a hármasból, s teljesen fegyvertelenül állt a vérfarkasok elé. Mikor már Ő is láthatta arcukat, felemelte kezeit, s rájuk kiáltott:
- MEGÁLLI! - a vérfarkasok szavára egyemberként álltak meg. - Lépjen elő a Jack nevezetű farkas! - Jack leghátúlról előrekecmergett. ÄngeŁ megijedt a férfi arcától. Ő látta, hogy abban semmi bátorság nem volt már - csak félelem.
- Nálam nincs fegyver. - mondta a nő. - S én, most csak szavaimmal akarok nálatok hódítani, mint diplomata. Iris meghalt. - Jack a név hallatára felkapta lesüggesztett fejét, majd a következő szóra ismét leeresztette. - ELtemettük. Annát továbbra se adjuk át! Ha kell nektek, akkor harcolntok kell!
Äng és Jack egy ideig farkasszemet néztek egymással, majd Jack elkezdte sziszegni fogai között:
- Nekünk kell Anna! Nélküle nem megyünk sehova! Ha megölte családom minden tagját, akkor öljön meg engem is! - a férfi arcáról elült a félelem. Äng megijedt ettől a hirtlen bátorságtól.
Jack hátraarszolt, majd felemelte jobb kezét, s egyenesen ÄngeŁre mutatott:
- Ha nem adod át nekünk ,akkor pusztulnod kell! - az utolsó két szóra egy vérfarkas ugrott elő Jack háta mögül, s egyenesen ÄngeŁre ugrott.
Szerencsére a nő ideben lebukott, így a farkas elsiklott felette.
- Darkeyes! - kiáltotta a nő, mire egy varázslat azonnal végzett a támadóval.
Äng Jackre nézett. MÁr mindketten tudták, hogy elkerülhetetlen a harc... |
Azrael leparkolt a hatalmas katély előtt és alaposan megnézte.Tetszett neki és remélte hogy hamarosan megismerheti ennek a csodálatos épületnek a lakóit.
Kiszált feket BMW-ből és elindúlt a kapufelé.
Mikor odaért egy fiatal lányt látott meg aki unottan és elgondolkodva ült az utat és a kastélyt összekötő hid korlátján.
Odalépett hozzá és udvariasan megszólította:
-Bocsánat kisaszony.-a lány ránézett és megdöbbent.A férfi megjelenése megfogta őt.Főleg a szemei azok voltak a legszebbek.Felállt és odalépett a férfihez aki bemutatkozott-Azrael Gerkhan vagyok és Angel de la Rose asszonyt keresem.
-Jó estét. Rose asszony a kastélyban van.De milyen ügyben keresi?
-Fülembe jutott hogy vendégeket vár és gondoltam megnézem őt.Sokat utaztam míg ideértem.
-És honnan jött?-kérdezte a lány és belekarolt Azrael-be majd lassan elindúltak a bejárat felé.
-Németországból, Köln-ből.
-Az messze van.-szólt csodálkozva a lány.
-Igen, tudom.
-És ön vámpír?
-Igen az vagyok, mint kegyed is.-és megcsókolta a lány kezeit-Ön csodálatos teremtés.Mi a neve, ha szabad megkérdeznem- a lány elmoslyodott és folytatta:
-Anne a neven.-
-Anne örülök hogy megismerhetem.-és mosolyogva mentek tovább.
Azrael elcsodálkozott mikor belépett a hatalmas fakapun ami az előtérbe vezetett.- |
Holló a fejük felett repdesett, s amikor meglátta közeledni a falkát, lejjebb szállt, s odakiáltott a három lénynek, Arctalannak, Darkeyesnak, s ÄngeŁnek:
- Itt vannak, jönnek!
Majd a tetőre ereszkedett Alea és Anna mellé:
- Adj egy puskát! - nyújtotta kezét Aleának, aki a kezébe nyomott egy shutgun-t. Holló megörült. Szerette ezt a fegtyvert.
Felhúzta a puskát, majd készlétbe állt, hogy bármely percbe lőhessen. |
Anna ahogy lógatta a lábát, várta a farkasokat, csak egy arra gondolt, hogy ma végre leszámol
Kipusztítja a Black családot, mivel Jack az utolsó élő Black….Ha nem sikerül a Pokolban találkozik vele. És majd ott leszámol vele, de ezt a gondolatot hamar elhessegette, mivel a harc előtt nem szerencsés ilyenre gondolni..Látta, hogy Arcatlan , Ängel, és Darkeyes már kint vannak, Alea , hozzá csatlakozott. Már az erdőből kiértek az első vérfarkasok.
Anna jó látásának köszönhetően látta az arcukat, és nagy meglepetésére szinte az utolsó volt Jack. Nem látta túlságosan határozottnak, sőt a szeme elárulta mit is érez….FÉLELMET! |
*a férfi értetlenül hallgatta Angel szavait
- Tárgyalni? Szerintem miután legyilkoltuk tucatjukat nem azért jönnek, hogy tárgyaljanak! És hogy miért menjek fel a tetőre, ha egyszer közelharcban vagyok jó? *rámutatott Johnsra* Menjen az ember! Ő nem bírná a tempót közelharcban idelenn!
*erősen megmarkolta kardját, majd a kanapén észrevette a karabélyt, amit magához vett, s nagyot sóhajtott. ~már megint ezek~. Bár a dologban volt valami felettébb furcsa és ésszerűtlen dolog. Nem volt ezen tűnődni sokat, már hallotta is a dobogást, ahogy a csorda a kastély felé vágtat.
*magabiztosan kilépett a kapun Angellel és Darkeyes-zal a balján. Mindig is utállt ugyan zuhogó esőben harcolni, de ezegyszer muszáj volt. Felnéz a tetőre, hogy készen áll-e a lövész fenn, aztán visszafordul az erdőhöz.
- Nem fognak megállni! Úgyhogy készüljetek! Tollas te meg most mutasd meg mit tudsz! |
ÄngeŁ néma maradt. Nem bírt hozzáérni a fegyverekhez. Undordott tőlük.
- Nem nyúlok a fegyverkehez! - mondta makacsul. - Először megkérdezem a vérfarkasokat, hogy tényleg meg akarnak-e bennünket támadni.. Talán elmennek... - ÄngeŁ beleremegett. Nem volt benne biztos, hogy tényleg minden fegyver nélkül ki merjen-e állni a vérfarkasok elé.
Arctalanhoz fordult:
- Ugye fedezel? Föntől a tetőkről? |
- Szedjünk elő minden fegyvert, mert szükségünk lesz rájuk.
Alea harcolsz velünk? – a nyomozó Annára nézett, majd elmosolyodott.
- Gyilkoljuk le őket!
- Na, én felmegyek a tetőre -mondta Anna – ott várom őket.
- Johns egy stukkert vett elő, majd a vámpír kezébe nyomta. Tudta jól, hogy Anna nem egyszer megszegte már a vámpírok törvényeit, és használt pisztolyt, és puskát…
Mikor felért a tető széléhez ment, majd leült, és lelógatta a lábát..
- Farkasok gyertek!- sugdosta.. |
ÄngeŁ nyugodt maradt:
- Egyzserű. Nem esünk pánikba. Téged nem adunk át. S megmondjuk, hogy Iris meghalt. Ha ránktámadnak, visszatámadunk. Ennyi. Kész. A többi az Istenek kezében van... |
Mikor Aarcatlan csatlakozott a többiekhez, nem sokkal később Annának különös érzése támadt…Érezte, hogy közelednek a farkasok..
Ránézett társaira: - Jönnek!- mondta, vett egy mély levegőt. – Mit tegyünk?- kérdezte…
|
*a férfi a tetőről szemlélte az eseményeket, hogy ha netán közbeszólnának a temetésbe ő idejébe észrevegye. Szeme néha meg-megállt hol Darkeyes-on, hol Hollón. Az eső még mindig kegyetlenül zuhogott. A föld megtelt nedvességgel, bár ez nem okozott nehézséget a temetés szempontjából. Az erdőre tekintve meglátta a hatalmas kör alakú ürességet, amit a darkelf okozott pár órája.
Ahogy eszébe jutott az érzés, amit a varázslata okozott akaratlanul is a nőre nézett. Aggódva nézte, ahogy ujjait egymáshoz dörzsöli. ~Vajon mennyi erő birtokában lehet?~ gondolkodott magában. ~Hogy kéne neki megmodnai?~ nem tartotta ésszerűnek, ha csak odamegy hozzá, és belevág. Mást kell kitalálnia.
Ahogy tovább bámulta a temetést egy ötlet vágott az agyába. Ennek a tervnek sikerülnie kell, mert más lehetőség nincs. Annyi verzió megszületett az agyában, de mindegyik valami ellentmondásba ütközött.
A temetés végezetével mindenki visszatért a kastélyba. Az eddig szinte csillogó padló a sárfoltoktól teljesen elszineződött, és egy matt színbe áthidalva elvesztette annak különlegességét. Mindenkiről a víz pakatokban folyt lefele, s a sártól már ruháik is barnás árnyalatot vettek fel. A különösen hosszú haj már kezdte kicsit zavarni a szabad mozgásban, így megragadva kardját levágott belőle egy jókora darabot, majd visszament a többiekhez |
- Azért vagyunk ma itt, mert egy igen kedves barátunkat temetjük, aki elesett a vérfarkasokkal való küzdelem során. Egy olyan csodálatos lény, mint Iris, nincsen másik a világon. - a nő nagyot sóhajtott. A koporsóra meredt, amely csodálatosan meg votl munkálva - akárcsak maga Iris.
- Egy olyan vámpírt kell ma nyugalomba helyeznünk, akinek a helyén a szívünkben mindig örök űr fog tátongnai.
Mindneki lehajtotta a fejét. Iris koporsólyát a földbe helyezték, majd visszahúzták rá a földet. Mindenki leróhatta végső kegyeletét. |
|
Amint lement a Nap, a bentiek úgy döntöttek, hogy a halott vámpír, Iris testét végs ő nyugalomba helyezik, odakint a kastély sírkertjében.
Mikor már mindent el őkészítettünk, kiástuk a földet, lehoztunk ey koporsót, amibe befektettük Irist, majd nem sokkal később, elkezdődött a beszéd, amit Ängel mondott… |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
