Ahogyan én rocker lettem…

Ahogy elgondolkodtam a címen, rájöttem, hogy fogalamam sincs… Ez nálam szépen, lassan alakult. Talán negyedikben kezdődhetett… Ott, hogy meghalt a tengerimalacom, hogy csalódtam a szerelemben, hogy úgy éreztem, hogy az emberek elhagyni… Hogy minden összejött, felzsúfolódott, majd depresszióvá vált. Hogy szomorúbb és szomorúbb lettem…

Fekete ruhákat kezdtem hordani, ha még nem is tudtam, hogy mi az a „rockerség”…  Talán a hatodik osztályaban tudatosult bennem az érzés; rocker vagyok.

Mindig is imádtam a zenét. Nem tagadom, volt olyan idő, amikor a Good Charlotte, Manson, Green Day, Evanescene, s a Blink 182 poszter helyén Pink, Avril, J.Lo vagy Madonna poszter lógott. Ezek a poszterek lekerültek hatodikban. Azóta a Punk és a Rock az úr az én szobámban.

Nem vagyok sátánista, katolikus vagyok! Attól, hogy valaki rocker, attól még nem sátánista! Figyelem! A rocker és a sátánista nem egyenlők egymással! Két teljesen más dolog! Én inkább mansonista vagyok… De Isten az én istenem! Nem Manson, vagy a Sátán…

Gyűlölöm látni, ahogy megyek az utcán, mindenféle stílusvesztett, süket ember, aki beletörődött a sorsába. Azt hiszem, a rocker azért rocker, mert nem hagyja magát letolni, vagy elnyomni. A rocker harcol az ellen, ami ellen nem ért egyet! Talán ez a valódi rockerség…

Imádok rocker lenni. Az évfolyamomban van vagy 9 rocker! Ebből kb. 5-en a mi osztályunkból. S tényleg jó érzés, hogy valahova tartozol. Mert ha nem tartozol sehova, akkor felteheted magadnak a kérdést: Hol a helyem a világban? Én már tudok rá válaszolni…

Gyűlölöm látni a rózsaszínt. Sajnálom, nem tehetek róla, gyűlölöm azt a színt. A szobámban direkben nincs rózsaszín. Max a tapétámban, vagy a könyvekben a polcokon. De nincs olyan, hogy egy dolog csak rózsaszín lenne. Kell, hogy legyen benne egy másik szín is.

Azért vagyok rocker, hogy hirdessem az eszmét, az érzést, a gondolatokat, s éltessem a zenét. Mert a zene kell. Ha nincs zene, nincs élet. Azt mondják, hogy az oxigén kell az embernek. Szerintem nem. A ZENE kell az embernek. Bármilyen zene, de kell! Mert a zenét eszed, azt kell szagolnod, abból kell innod, azon kell aludnod. Mert a Zene azért van, s nem másért. Nem egyszerű szórakozási tárgy, hanem az élet eleme. Ezt IS hirdeti a rock és a rocker.

Nem csak a pogó, a lázadás, s az acélbetétes bakancs jelöli a rockert! Ezek is, de ennél több van a rockban is a rockerben. Ezek is hozzánk tartoznak, de nem csak ezek! Amikor én erre rájöttem, akkor lettem csak igazán rocker!