Az első időutazás története

2227. Egy új nap virrad az álmos éjszakából. A hegyek engedik a napot felkelni, nem hátráltatják egymást a napi teendőikben. Bár az európai hegyekből alig maradt valami a harmadik világháború miatt, illetve a pusztulásukat segítette a nagy tengeri áradás, mely miatt az európai őslakosoknak el kellett hagyniuk otthonaikat, és Afrikába, és az új, mesterséges földrészre kellett költözniük, Ettolra.

Ettolt az Európából menekülőknek hozták létre, hogy legyen hol élniük… Ez a kontinens csaknem akkora, mint Európa fele, de nincsenek rajta városok, falvak, vagy országok. A földrészt egy különleges módszerrel hozták létre, melyről senki sem tud, mert szigorúan bizalmas. Ezen a mesterséges kontinensen él egy lány…

Juicy még csak 17 éves, de ebben az időben már munkát kell vállalnia s Ő erről azt gondolja, mint oly’ sok hasonló korú tinédzser, vagyis hogy ez ostobaság… De a törvény kötelezi erre… Nemsokára el kell indulnia új házából, ha oda akar érni, a Tizenkettedik utcába…

A lány egy laboratóriumban fog dolgozni, valószínűleg Dr. Zeppelinnél. A lány nagyom kedveli ezt az öregurat, s nagy rajongója neki. Szinte az összes cikkét, könyvét elolvasta a híres és elismert professzornak.

A kis kék transzforens most jelent meg háza előtt. Juicy nem szeretett tömegközlekedési eszközzel közlekedni, de neki nem telt a méregdrága „T 56”-ra. Pedig mostanában az a legolcsóbb T modell, merthogy a T a legócskább a járművek között… T 56-sa senkinek sincs, mert az nem táplálja az Ózont, s azokat a járműveket nem támogatja a kormány. Az összes többit igen, de azok is sokkal drágábbak, mint alapban a T 56-os.

A kis kék meg is áll pont a kutatóbázis előtt, s ki is kerüli az esetleges dugókat, vagy karambolokat.

Juicy leszállt a transzforensről, s belépett a nagy üvegépületbe. Egy humanoid robot rámosolygott s rögtön odalépett hozzá.

- Jó napot! Az én nevem „Mircalla A 11”.

- Jó napot! Én…

- Tudom, miért van itt. Kérem, kövessen, Juicy!

- Rendben… A professzor benn van már?

- Igen, és már nagyon várja az ön segítségét.

- Ön tudja, hogy mi lesz a feladatom?

- Nem… Ez az adat nem szerepel a memóriámban. A rendszergazda nem rak bele mindenféle fölösleges adatot.

- Értem. Azért köszönöm!

Beszálltak a liftszerűségű furcsa kis járműbe, ami inkább magától repült, mint húzták volna.

- Innen már maga is eltalál a professzorhoz! A 223. szobát keresse! – a nő bennmaradt a liftben, a lány pedig kiszállt.

- Értem, és köszönöm!

Juicy nemsokára meg is találta a 223-as szobát, s nemsokára azon kapta magát, hogy a fehérköpenyes professzor kinyitja az ajtót, mielőtt ő még beléphetett volna, s ráköszön:

- Üdvözlöm! Ha nem tévedek ön Juicy!

- Igen Dr. Zeppelin, én vagyok az!

- Nagyszerű! Kérem, kerüljön beljebb!

A lány úgyérezte magát, mintha egy új, szebb világba lépett volna be. A professzor egy fehér köpenyt nyújt át neki is:

- Ezentúl ez lesz az ön egyenruhája. Kérem minden alkalommal, hozza magával! Remélem érthető ez a kérésem!

- Igen, professzor úr!

- Rendben van! Akkor most jöjjön, s tegye magát hasznossá! Egy igen furcsa dologra fogom megkérni önt! Remélem, számíthatok magára!

- Természetesen, uram!

- Akkor jó.

- És… - tette hozzá kissé félénken a lány. – Mi lenne az a feladat?

- Ki kéne próbálnia egy új fejlesztésű időgépet.

- Egy időgépet? Azt nem tiltotta be a kormány?

- De, de mi erre külön engedélyt kaptunk. A gép már elkészült, csak ki kéne próbálni. Én nem tudom kipróbálni, mert két ember szükséges az irányításához. Ráadásul az időgép nem vinné át a króm lábamat… Önben ugye nincs króm anyag?

- Nincs uram. Bennem nincs semmi mesterséges.

- Akkor jó! Kérlek, szállj be a kapszulába!

A professzor egy kis kúp alakú ezüst és kék színű dobozra mutatott.

- Rendben.

- Én fogom irányíni a gépet! Körülbelül egy órát fogsz eltölteni a múltban.

- A múltba megyek?

- Igen. Pontosabban 2007-be!

- Az nagyon régen volt…

- Pontosabban 220 évvel ezelőtt! Gyerünk kedvesem! Szálljon már be abba az időgépbe!

- Rendben…

Juicy beszállt a kis kék és ezüst kúpba, s leült egy benne lévő székre. „Vajon milyen érzés lesz az időutazás?”

A szerkezet elkezdett kattogni, zörögni, majd Juicy úgy érezte, mintha valami elkezdte volna szívni az egész testét.

A professzor már nagyon várta a fejleményeket, alig bírta ki azt az egy órát.

Egész végig a kutatóintézet büféjében ült, s imádkozott Terrához, az egyetlen, igaz, élő istenhez, hogy sikerüljön az időutazás. Végre letelt az egy óra.

Dr. Zeppelin már rohant is a 223-mas szobába, s be is indította a gépezetet, majd megjelent a kapszula.

A professzor odarohant a kapszulához, s izgatottan kinyitotta az időgép ajtaját. Nagyon megijedt attól, amit látott.

Juicy elterült a kis székben, s teste tele volt véres, hólyagos fekélyekkel.

- Terra istenünkre, mi történ, kedvesem?

- Nem 2007-be mentem, hanem 2447-be…

- De akkor is, mi történt veled?

- Nem emberek élnek ott, hanem gyilkos polip-humanoidok! Mindenkit megölnek, aki ember! Nem szabad odamenni! – a lány beszéde nehézkes, zötyögő volt.

- Miért tették ezt azok a polip-humanoidok?

- Mert az emberek másak lettek, mint most! Teljesen a feje tetejére állt a világ! Az ottani „kloridok” azt mondták, hogy 2 év, és végleg megsemmisül a Föld… Márcsak 222 évünk van hátra professzor úr! – a lányra erős fájdalmak jöttek, de még élt…

- Mik azok a „kloridok”?

- Ők jósok és tudósok egyben… A legmegbízhatóbbak. Azt is megjósolták, hogy én ma odaérkezem hozzájuk! És több százan álltak a földet érésem helyszínén! Áááá! – Juicy a fájdalomtól nagyot üvöltött.

- Miért? Még mindig nem értem? Miért üldözik az embereket? Miért bántak el így magával?

- Tudja azt ön is, hogy a kormány sokmindent támogat, de ezek olyan dolgok, melyek ártanak a Földnek, bár a kormány azt mondja, ezek szolgálják a népet… Ez nem így van! És emiatt 222 év múlva, mi, emberek fogjuk megölni ezt a Földet…