XIII. Halál - A természetes vég
A Halál a búcsút jelenti, a nagy elengedést, a véget. Ezzel egyben az új, az eljövendő útját készíti elő; a kártya maga azonban elsősorban a véget tárja elénk. Ezen belül jelentheti a rég áhított, felszabadító befejezést, de természetesen legfájdalmasabb tapasztalatainkra is utalhat. A Kardok Tízessel ellentétben, mely az önkéntes és ezzel idő előtti véget jelképezi, ez a kártya mindig a természetes véget jelöli, és azt, hogy eljött az ideje valamit útjára engedni. A Halál indokolatlanul tartozik a rettegett kártyák közé. Akik rózsaszín szemüveget hordanak, a kártyát csak mint az új hírnökét értelmezik, meg akarnak fosztani bennünket a búcsúzás mély átélésétől és az ehhez kapcsolódó, életigenlő tapasztalatoktól. "Szétválasztottuk az életet és a halált, a kettő közötti idő a félelem", mondja Krishnamurti, és hozzáteszi: "Nem élhetünk anélkül, hogy meghalnánk." A halál félelmet ébreszt, veszteséggel és fájdalommal jár. Ez a kártya az elmúlás szimbóluma, a gyász állapota, ugyanakkor magában foglalja az újrakezdés lehetőségét is. A halál nem egyértelműen negatív jelenség és nem feltétlenül fizikai halált fejez ki. A 13. kártya nem sorscsapás és nem katasztrófa jelképe, hanem egy békés és természetes elmúlási folyamaté. Általában egy esemény, vagy egy életperiódus befejeződése, ami gyakran hoz depressziót és kilátástalanságot. Ebben a helyzetben a halál tudomásulvétele a feladat, a gyász (a feldolgozás) által a belenyugvás. Az ember elfogadja egy-egy életszakaszának törvényszerű befejeződését, kapcsolatának megszakadását. Az ismeretlen és megfoghatatlan mindig félelmet okoz, fenyegető. A tudatalatti tartalmak szintén veszélyesnek tűnnek az ember számára mindaddig, amíg elfojtja őket és nem vesz róluk tudomást. A halál sem tűnik fenyegetőnek abban az esetben, ha az ember az elmúlás törvényszerűségével számot vet és elfogadja. Hádész latin megfelelője Plútó, az asztrológiában az állandó megújulás, a születés és a halál bolygója. Életünkben valami befejeződött, hogy egy újnak adja át helyét. Az újnak még nincsenek előjelei, mert jelenleg a gyász ideje van. Hádész a visszavonhatatlanság, végérvényesség szimbóluma. Az eddigi végleg elmúlt, nem hozható vissza, ezért olyan nehéz ez az élethelyzet, mert visszafordíthatatlan. A kártya figyelmeztet bennünket arra, hogy ami szerepét betöltötte, azt engedjük el magunktól. A halál az új élet feltétele, a természet csodája; a világban mindennapos az elmúlás és a születés, ez a fejlődés és a továbbélés alapja. A halálösztön a végtelen vágyakozás a mély-hosszú nyugalomra, a dolgok befejezésére és az elmúlásra. A hosszú tél előidézi a tavaszvárást, ami a tél halála; az éjszaka elmúltával jön a nappal; a törvényszerű körforgás mindenütt magában rejti a halált. A keresztény vallásban a halál a megszabadulás, a megváltás, amit a feltámadás és az örök élet követ; a hinduknál a következő inkarnáció feltétele a halál. Vagyis újjászületés nem lehetséges halál nélkül.
Értelmezés röviden:
A természetes vég, amikor a dolgok végét talán várjuk is, és amikor "meghal" a dolog, helyzet megkönnyebbülten lélegzünk fel, hogy vége. A helyzettől függ, hogy hogyan éljük meg a "véget". |