|
Témaindító hozzászólás
|
2005.12.13. 12:50 - |
Anna fáradtan tért vissza az erdőből, ahol Jacket üldözte, aki gyáván megfutamodott előle.
ÄngeŁ még mindig Arctalannak, Rannyrnak, könyörgött, hogy kímélje meg Azrael életét.
Alea még mindig a tetőről kémlelte a tájat Hollóval és a még mindig ájult Darkeyessal. |
[44-25] [24-5] [4-1]
Darkeyes kérdőn Arctalanra nézett, majd leeresztette a kezeit.
- Rendben... - makogta zavartan. - De közbelépek, ha Anna egyetlen hajszálnyira lesz a HALÁLTÓL!!!
Majd meredten a lent csatázókra nézett. Hirtlen megrakadta Arctalan kezét.
- LEBEGÉS! - kiáltotta, majd biztonságos távolságra Annáéktól leért a lábuk. Darkeyes nem engedte el a férfi kezét, annyira ideges volt, hogy azt néha-néha szörnyen megszorította. Izmai megfeszültek, míg a két csatázó félt figyelték.
Most nem csak Anna és Jack harcáról volt szó. Most a Vámpírok csatáztak a Vérfarkasok ellen... |
- Kérlek. *nyilatkozta a sötételfnek. Két lépést hátrált, majd lendületből öt hatalmas rúgással hazavágta az ajtót, és a mögötte lévő torlaszokat. A romokat agresszívan eldobálva körbenézett a szobában, ahol Jack állt az ablakaban. Vigyorogva hátranézett, azután levetette magát a mélybe.
A két jövevény az ablakhoz ment. Kinézve a hatalmas ablakokon meglátták Annát, ahogy a földön hever, s Jack mellette már készül megölni őt.
*a lány éppen mágiájával akarta ezt megakadályozni, de megfogta a csuklóját, és a szemébe nézett.
- Hagyjuk őket! Most csak magára számíthat! Ha erős harcos, akkor legyőzi, és betoborozhatjuk mellénk. |
Äng elmosolyodott.
- Természetesen vissza tudja önnek növeszteni! Ismerem Darkeyest... képes rá! Hmmm... Darkeyes... ja! Felment Arctalannal... - a férfiere nézett s egyik karját nyújtotta a még meglévő felé: - Jöjjön! Menjünk utánuk! - egy mosolyt eresztett el Azrael felé. |
"Azrael figyelte az eseményeket és végig figyelte a lényt akit Ang Holló-nak nevezett.
A férfi látta amint a nő odamegy hozzá kezeiben a karjával.Elfintorodott és megszólalt:
-Nem fontos majd visszanő.- mondta tömören de azt is tudta az sokáig fog tartani.Évekbe fog telni míg visszanő.Így ránézett a nőre és folytatta-Ha az akit említett visszatudja tenni a karomat azzal sok évet megspórolna nekem.
Ang elmosolyodott és körbenézett vajon hol lehet Darkeyes. |
Darkeyes kissé megijedt amikor a férfi kezeit vállain találta. Első benyomása az volt, hogy az talán meg kívánja folytani.
Mikor észhez tért, elkezdte rebegni zavartan:
- Természetesen segítek... Gondolja, hogy ezeket a dolgokat valaki az alvilágból irányítja ezeket a dolgokat? - kissé elgondolkodva így szólt: - Jobban belegondolva, tényleg furcsák ezek a dolgok...
Majd Rannyr kezeire nézett, amik még mindig vállán felejtődtek. Rannyr is észrevette a nő nézését, majd egy m,ozdulattal lehúzta onnan kezeit.
- Hallotta? - kérdezte a sötét elf, mert valami dulakodás hangjait hallotta. - A SZOMSZÉD SZOBÁBÓL JÖTT!!! Kinek a szobálya van ott? - Darkeyes válaszra nem várva, átrontott a másik szobába. Rannyr némán, mégis kíváncsian követte.
Amikor Darkeyes be akart menni a szobába, nem bírta kinyitni az ajtót. Rannyr kérdő arcára így válaszolt:
- Valószínűleg valami az ajtó elé lett tólva! Segíts kérlek! |
Äng Lilithre bólintott:
- Igen, a meghívás még érvényes! Nagyszerű! Köszönöm, hogy itt van! - Äng nagyot sóhatott. Nagyon nem tudta, hogy mit is kellene tenie. Aggódva Azraelre nézett, vagyis inkább a férfi megcsonkított karjára.
- Holló! - kiáltott a nőre. - Hozd be a karját - fejével Azraelre biccentett. - szerintem Darkeyes meg tudná menteni.. Hmm.. vajon mit akarhat Arctalan Darkeyestól?! - tűnődve elmerengett, majd már csak akor szólalt meg, amikor Holló a kezébe tette a férfi levágott karját.
- Nagyzserű! Még van benne vér! Darkeyes már csak vissza tudja tenni... biztos van valami gyógyító varázslata... |
Nagyban folyta a harc Anna és Jack között.. A lentiek valószínűleg nem hallották a szekrény húzogatás, és a dulakodás zaját ..Anna nem volt fegyvertelen, volt egy kardja, amit direkt erre a célra rejtett el a szobában..
Jack kihasználva a vámpír gyengeségét, elkapta a torkát, majd kirepítette az ablakon a nőt. |
- Lilith a nevem, vámpír vagyok! Megkaptam a levelét, remélem áll még a heghívás! |
Azrael csendben figyelte a történéseket és arra gondolt mi jöhet még.
Végignézett mindenekin majd szemei megállapodtak Angel kisasszonyon és rájött hogy kezd neki megtetszeni.
De most nem ezzel kell foglalkoznia majd, ha meggyógyult.
Rannyr-ra gondolt aki elvette tőle a karját.És ezért nagyon dühös és mérges volt rá.Ahogy gondolatban felmérte az esélyeket rájött hogy az aki megcsonkította, sokkal nagyobb és erősebb nála. |
*ahogy a nőre nézett elővette összes tudását, és bevágta a barátságosabb arca felét, bár még így sem nézett ki valami bizalomgerjesztően.
- Szóval ahogy elnézem a mágikus képzettséged elég jó. Nem tudom, hogy feltűnt-e neked, hogy ugyanazokkal harcoltunk, akikkel tegnap. A háttérből irányító boszorkánymester úgy látom ravaszabb, mint hittem. Egyikőnknek sincs akkora ereje, mint neked, ezért csak neked van hatalmad őt elpusztítani. Ha azt akarod, hogy ne legyen több vérontás muszáj lesz őt elintézned. Mivel az út hosszú, és veszélyes ezért én vállalom a védelmedet az ellenséges harcosokkal szemben.
*rövid szünet után hátrafordult, és leült az egyik ***ékbe, s folytatta tovbább.
- Ez már háború. Túl sokan vannak, és hosszabb távon nem győzhetünk. Főleg ha egy pár zöldfülűvel kell harcolnunk. *morogta orra alatt. * Az a nő is kiáll a terepre fegyvertelenül, utána meg ő van felháborodva, hogy segíteni akartam.
*hirtelen feltoppant a székből, s fél méternyire állt a darkelftől. Kezét a vállára tette, s kinyögte végső válaszát.
- Szükségem van a segítségedre! Összeszedjük a legjobb harcosokat, és megkeressük ezt a Raaskh-ot. Aki meg nem akar jönni, azt itthagyjuk. Ha csak itt várunk úgyis mi fogunk veszíteni. Szóval mit szólsz hozzá?? Nekivágunk?
*komoran a nő szemébe nézett, s csak remélni tudta, hogy számíthat rá. |
Darkeyes felkapta a fejét majd egy hirtelen pillantással ÄngeŁre tekintett, majd némán követte a férfit.
Rannyr szobáláyba mentek, Darkeyes becsukta maga után az ajtót.
- Miért hívtál ide fel? Valami baj? Figyelj, ha most Äng miatt aggódsz, nem kell félned! Még egy-két nap, s teljesen más lesz a hangulata, s el is fogja felejteni az eglészet!!! - mondta nyugtatásul. |
ÄngeŁ bátran lépett ki az új idegen elé.
- Én vagyok ÄngeŁ đe łä Rose kisasszony - az utolsó szót kissé hagsúlyozta, hogy Azrael is halhassa. - És maga ki? Ember? Vérfarkas? Vámpír? - a nő annyira fáradt volt, hogy nem érezte az új jövevény illatát. |
Lilith nem várt tovább, kinyitotta az ajtót és bement. A Nagyterembe ment ahol a sok kastélylakó tartózkodott.
- Elnézést! Üdvözlöm önöket! Ängel đe Łä Rose-t keresem! |
- Nem! Odakint nagyobb veszélyben lennénk, mint itt! De, ha jönnek két
választásunk van, vagy megküzdünk velük, vagy elmegyünk… - válaszolt
Ängel kérdésére – Én most felmegyek pihenni, hamarosan felkel a nap.
- megfordult, majd felment a szobájához, még mindig érezte az ázott
kutya szagot. Megállt az ajtó előtt, mert Alea-t látta közeledni.
- Tessék- adta oda a fegyvert a nyomozónak. Váltottak egymással pár
szót, majd a vámpír bement a szobájába, és becsukta az ajtót..
Úgy ahogy volt befeküdt az ágyba, és pár másodpercen belül el is aludt,
De nem pihenhette ki magát, mert nem sokkal később az ajtó mellett lévő szekrény eltolásának zajára felriadt.. Jack volt az, és a szekrénnyel zárta el a kijáratot.
- Csakhogy felébredtél te gyilkos! – mondta nevetve. Ez az igazi vérfarkas volt….. |
- Hát sajnálom hogy mentettem a rusnya életem. Te is ott álltál fegyvertelenül, honnan tudjam, hogy segíteni jött. És belegondoltál, ha nem lépek közbe és ellenség mi lett volna? *magyarázkodik fennhangon* -Ez az én természetem. Amúgy sem halt meg. Még tud harcolni... úgy ahogy *tette hozzá halkan.
Sértődött arccal rohan ki a teremből, a sötételf mellett egy szemvillanás idejére megállva, odaszólva neki két szót.
"Emelet! Most!" s azzal felviharzott abba a szobába, ahol az előbb is volt.
|
A váratlan vendég a kastély bejáratához ért. Habozott, hogy bekopogjon-e, mert tudta, hogy rossz időben érkezett.. Nem tudta mire számítson, mi várja odabent, de bekopogott. |
Darkeyes és Holló leszálltak a nagyterembe.
Darkeys felkelt, s Holló mindent elmesélt neki, hogy mi is történt addig amíg nem volt az eszméleténél. |
ÄngeŁ Annára nézett, majd kissé ingerülten így szólt:
- KÉRDEZD MEG ARCTALANT! ÉRTLEMETLEN A GYILKOLÁS! EZÉRT NEM HARCOLTAM SOHA!
Mérgesen belerúgott a földbe. Az ideg miatt remegett a keze. Megfogta a fejét, leborult a földre, s vastag, vércseppek kezdtek el a szeméből gördülni.
Mikor kissé megnyugodott, véres szemmel néeztt fel:
- Most akkor el kell hagynunk a Kastélyt? - szipogott egyet-kettőt, míg a válaszra várt. |
Anna Ängel kiáltozására felriadt, kiszállt a kádból, megtörölközött, és felöltözött, persze a jel eltakarása miatt, hosszú ujjú felsőt vett fel, majd
kilépett a fürdőszobából. Lement a nagy terembe, ahol meglátta a félkarú idegent, és az ideges kastélytulajdonost…
- Mi történt?- kérdezte |
Äng sikítása rázta meg a környéket. Hirtelen lemeredt a vérzőü férfi látványára, majd gyorsan egyik ruháját elszaggatva beteketre a férfi kezéből lett csontot.
- Jól van? Istenek!! - Äng nem tudott mást mondani, most sem igazán tudta, hogy mit is mondhatna. Gyorsan berohant a férfivel a Kastélyába, egyenesen Rannyr után.
Amikor a nagyterembe értek, már mindenki ott volt. Lefektette a férfit egy üres díványra:
- Fel ne merjen kelni! - utasította. - RANNYR! - viszhangzott ordításására.
- MIÉRT KELLETT EZT TENNED?! TELJESEN MEGBOLONDULTÁL? MINDEN ERRE TÉVEDŐ VÁMPÍRT LE AKARSZ KASZABOLNI?? - kiáltotta a nő olyan dühvel, mint még soha. |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
