|
Témaindító hozzászólás
|
2005.12.01. 13:34 - |
ÄngeŁ még mindig önkívületlenül feküdt, mély álomba merülve a nagyterem egyik kanapéján.
Nem is sejtette, hogy mi történik odakinn, míg Ő álomvilágában él. |
[21-2] [1-1]
Darkeyes a férfi után rohant, egészen a peremig, ha jól is tudta, hogy nem fogja elérni.
- Arctalan! - kiáltotta, de hiába. Megfogni egyetlen varázslattal sem tudta volna, mert nem volt elég ereje hozzá.
- Szélvész! - kiáltotta a nő. Ez a varázslat felkapta őt, s erelyét is növelte, pedig éppen csak annyi energiát kellett hozzá hasznalni, amennyi a kimondásához szükséges.
A varázslat elkapta Arctalant is, s egy kicsit leblokkolta a puffánása erejét.
Darkeyes percekkel a férfi után ért földet. A két vámpír ekkor még nem esett egymásnak. A nő csodálkozva nézett mindkettőjükre.
- Ki ez a férfi, Arctalan? - kérdezte kissé riadtan. Minkettő vámpír arcáról lerítt a gyűlölet s a gyilkoló-vágy. |
*a férfi a lökéstől helyrezekkent egy hangyányit. Üres tekintét Darkeyesra irányította, majd mélyet pislogva felállt, s a peremhez sétált.
A rohanó férfi megállt. Mellette elsüvített vérfarkasok meglengették haját s ruháját, de ő meg sem rezzent. Ördögi vigyor ült le arcán, s egyenesen a kastély peremén álló férfi szemébe nézett.
~ Rannyr!! Hová lett a pezsgő vér? A hevesen csatába belevetődő vámpír éned? ~ visszhangzott a férfi fejében a gunyoros kérdések.
Pár másodperc múlva arca ismét a régi formáját vette fel, szemöldökét összevonta, majd odavicsorított a lent álló férfi felé. Derékig érő haját 5 helyen összefogta egy zsineggel, összeszaggatott ingét letépte magáról, majd előhúzta pengéjét.
- Állj át, Rannyr még nem késő! *nyújtotta a kezét az idegen vámpír a férfi felé.
- Fedezz!! *lassan, kimérten parancsolta oda a darkelfnek. Szemében düh gyúlt. Távolról a ködből egy tucat aránytalan, rücskös bőrű lény tört elő.
Egy hatalmas ordítás kíséretében levetődött a kastély faláról a csata közepébe, s egyenesen az egy helyben álló vámpírt célozta meg. |
Darkeyes felfutott Irishez. Véletlenül, miközben befordul volna a egy kanyaron, már a tetőn, átesett Arctalanon, s minketten elestek. Darkeyes megrémül:
- Jajj, ne haragudj, Arctalan! Nem láttam, hogy erre vagy! Iris? |
ÄngeŁ felriadt a csata félreismerhetetlen hangjaira.
Felrohant abba a szobába, hol Anna és Darkeyes voltak.
- Mi történt itt? - kérdezte riadtan a vérfarkasokra nézve. Szemei kikerekedtek.
Elrohant a díszeterembe, ahol családja fegyvereit őrizték, majd felhozott 4 tegezt tele nyilakkal, majd magának egy íjjat.
Annához hasonlóan Ő is elkezdte lőni a rájuk támadó ellenfelet.
Valaki hiányzott... IRIS!
- Darkeyes! Hol van Iris?
- Valószínűleg még odafönn!
ÄngeŁ gondolkodás nélkül Darkeyesra parancsolt:
- Azonnal menj fel hozzá, s védd meg!
- Értettem! - a nő eltűnt a sötét ajtóban, majd felrohant Irishez s Arctalanhoz.
ÄngeŁ s Anna szűntelenül lőtték ki nyilaikat a vérfarkasokra, s rengetegszer találtak is, de még mindig nem fogytak a vérfarkasok. ÄngeŁnek az az érzése volt, mintha a világ összes vérfarkasa ott állt volna előttük. |
*megélt ugyan sok mágikus történést, ám a sárkányt látván tátva maradt a szája. Azon tűnődött, hogy ezek a mágusok mindig kitalálnak valami újat, ami meglepetésnek számít.
Mikor felemelte a sárkány rossz előjel érzése fogta el. Néha-néha megbillegett, alig bírt fennmaradni a vörösen átlátszó szárnyason. Ahogy Darkeyest nézte, miként kezéből előtörtek a lángok, majd a jégdarabok furcsa érzés kerítette hatalmába. Szeme felcsillant, majd halvány vigyor jelent meg a képén, ami hamar szerte is foszlott az üvöltés hatására.
- RANNYR!!! RANNYR, TE GYÁVA FÉREG!! *arca kővé dermedt a név hallatán. Lepillant a vérfarkasokhoz, ahol mérhetetlen puszítás közt iszonyatos tempóban rohan egy fekete alak.
- Elfutsz, mint egy nyúl? Inadba szállt a bátorság? *ordítozik még mindig a férfi odalenn.
*ahogy a sárkány semmi lett a férfi még mindig sokkolt állapotban néz előre, ahol közeledik az idegen.
Alkatból adódólag nem vérfarkas, sem az új fajt képviseli. Ez sajnos az, amire végképp nem számított : egy vámpír.
|
A hatalmas ködsárkány a hatalmas kastély felé ért. Darkeyes egy pillanat alatt lentermett a sárkányról, meg sem várta, hogy az leszállhasson, majd eggyé válljon a levegővel.
Darkeyes azonnal Anna mellé rohant, s onnan figyelte hogy mi minden történik odalent.
A nő arcán megfeszültek az izmok. Hirtelen felemelte kezeit, majd hangosan mormolni kezdte varázslatait, s átkait.
Nem volt túl sok ereje már, néha-néha már úgy érezte, hogy mindjárt összeesik.
- Jéghideg lehellett! Perzselő tűz! Jéghideg lehellett! Perzselő tűz!
Egymás után fagytak meg, majd égtek szénné a farkasok. De ez is kevés volt... |
Anna a farkasüvöltés után a nyitott ablakhoz sietett, a sötétségben észrevette a felszálló sárkányt. Jó látásának köszönhetően látta, hogy kik ülnek a hátán, és az alattuk lévő kastély felé közeledő farkasokat…Körbenézett a szobában, és megakadt a szeme az ágy melletti íjon, és a sok nyílvesszőt tartalmazó tegezen. Odasuhant, felkapta őket, majd mikor az ablakhoz ért, vállára akasztotta a tegezt, kivett egy nyílvesszőt, bal kezébe vette az íjat.
A húrhoz igazította a nyílvesszőt, majd meghúzta, célzott, és elengedte. A vérfarkas elterült, társai, vicsorogva néztek az ablakban lévő vámpírra, aki idő közben újra, és újra lőtte őket, de be kellett látnia túl sokan vannak, és hamarosan elérik a kastélyt. Elüvöltötte magát:
-Jönnek a vérfarkasok!!!!!- meglátta azt a vérfarkast, akire nemrég rátámadt. Fogott
egy nyílvesszőt, és Asher-re célzott, majd lőtt., de az elugrott előle… |
Darkeyes megtörpant Arctalan mellett.
A férfi ránézett, majd a nő tisztán ki tudta olvasni, hogy arca azt a gondoltatát tükrözi, hogy "Már megint mi van?!".
Hallottad? - kérdezte. - Farkas üvöltés! Erről! - mondta, majd elrohant egy irányba, ahonnan a hangokat velte felfedezni.
Arctalan kedvtelenül követni kezdte a sötételfet.
Amikor Darkeyes és Arctalan megérkeztek, rengeteg vérfarkassal találták szembe magukat.
Iris lent feküdt a földön, tisztán ki tudták venni alakját. Rajta térdelt az Asher nevezetű vérfarkas.
- Iris! - folytott el magában egy néma sikolyt Darkeyes. Azonnal Ashernek rontott, aki el is vesztette egyensúlyát. Ebben a pillanatban rengeteg farkas támadta egyszerre a fiatal nőt.
- Sárkánylehellet! - kiáltotta, majd szájából egy ezüstös ködből egy sárkány rajzolódott ki. A sárkány egy egyszerű kézmozdulattal felemelte Irist, Arctalant, s Darkeyest a földről, s hátára tette.
- IRIS! Jól vagy?! - kiáltotta a nő nem is figyelve a vérfarkasokra. |
Valamelyest kezdte bosszantani a kialakult helyzet, miszerint ő egy aljas áruló, s ennek megfelelő büntetést érdemel, ez esetben életével kell fizetnie az árulásáért.
-Anna...-kezdte kimért hangon, úgy, mintha síró gyermeket próbálna jobb belátásra bírni-...Nem akarlak bántani, ezért szépen kérlek, hogy engedj szabadon távozni
Határozott, mégis megfontolt léptekkel haladt szobájának ablakához, majd fürgén a párkányon termett, a következő pillanatban eltűnt Anna szeme elől...
*
...Puhán landolt a kemény talajon, amint lábai a földet érintették tekintete már a messzeséget pásztázta. Vámpírlétének egyik pozitívuma, hogy érzékszervei rendkívűl élesek, beleértve az éjszakalátást, melynek most igencsak hasznát vette. A süvítő szél idegborzaló hangokat hozott magával. Iris teste megfeszűlt, kezeit ökölbe szorította, miközben kísérletet tett átfuttatni az eddigi eseményeket, csakhogy sikertelenűl, így nem maradt más lehetőség az eszeveszett rohanáson kívűl...
*
Csonjai megroppantak, mikor valami, szőrös és hatalmas vetette rá magát, szerencséjére még időben sikerűlt kiegyensúlyoznia magát, minek folytán nem vágódott hanyat...Ennekellenére nem volt ínyére az sem, amivel szembetalálta magát...egy kifejlett vérfarkas vicsorgott rá, eszelős ábrázattal a pofáján...Mögötte farkasüvöltés zendűlt fel, azután Asher alakja bontakozott ki az erdőben terjengő ködből. |
*hirtelen megállt. Szemei szinte szikrákat lőtt a lány felé.
- Figyelj! A kardom ne érdekeljen téged! Ha megpróbálsz kezet emelni rá az engedélyem nélkül, esküszöm levágom! *fenyegetőzött a férfi. Szétszaggatott ruháitól kissé agresszívnak érezte magát.
Hangja mondata végén megingott. Csak visszagondolt a 10 perce történt eseményekre, mikor is majdnem odalett az előző csatában. Szinte csak azért nem ölte meg, mert nem akarta. Lehet most nincs ereje egészében, de ez csak idő kérdése, és lehet akár egy ugyanilyen csapással őt is a végső halálba sodorhatja.
Ezért próbálta visszafogni magát, amennyire csak lehetséges, mivel nem szívesen állna ki a nő ellen harcolni.
*mintha valamilyen neszt hallott volna a fák közül, de tudta, hogy csak érzékei játszanak képzeletével. Ez valószínű a nő mágiájának utóhatása.
- Gyorsítsuk lépteinket! *komoran szól oda a nőhöz. |
Darkeyes elmosolyodott, majd kislányosan a férfi után szaladt. Amikor elérte őt, mosolyogva így szólt:
- Menjünk együtt! Redben van!
Darkeyes hatalmasat nevetett.
- Ne haragudj! - mondta. - De ha gyógyítok mindig hatalmas bennem az öröm-hormon túltengés!
Majd gyorsan témát váltott:
- Jó harcos vagy... S ahogy elnéztem, a kardod sem hétköznapi... Ilyet nem lehet minden kovácsnál kapni! |
*érezte, ahogy elönti egy különös erő, melynek hatására erős fájdalmat érzett, majd hirtelen megkönnyebbülést és minden fájdalma elmúlt. A nő rövid monológja után dacosan lassan lábra állt, miközben undvariatlanul válaszolt.
- Lehet utálom a darkelfeket, de utálok adós maradni. Így már kvittek vagyunk. *nagy léptekkel indult tovább az eredeti irányban. * Látom már tudsz a magad lábán is járni, szóval nem foglak cipelni tovább. *hangjában érezhető volt, hogy már nem ellenségesen viszonyult a nőhöz. Legbelül tudta, hogy az általa eddig ismert otromba, magánakvaló és harcias darkelfektől valamennyire eltért ez az egyén. Fejét hátrafordítva odaszólt félhangosan a nőnek.
- Ha már úgyis egy irányba megyünk maradjunk együtt. Hátha még ólálkodik itt egy pár azokból a teremtményekből. * azzal lelassította tempóját hogy a nő még utólérje, és továbbindult. |
Darkeyes kinyitotta szemeit. Nem látott mást csak egy nagy fekete hajzuhatagot. Érezte, hogy valami szállítja őt - Arctalan!
Felugrott, majd a férfi előtt termett. Látta, hogy Arctalan megsérült.
- Arctalan... - rebegte, majd gondolkodás nélkül összecsapta kezeit, s így szólt:
- Gyógyító erők gyülekezzetek! - majd kezeit kinyújtva a férfi felé aranysárga fénysugarakat vetett.
Arctalan teste megfeszült, majd sebei begyógyultak. A férfi érezte, hogy új erőre kap. Darkeyes megint kimerült. Leült a földre, majd egy kis ideig ott maradt, majd amikor Arctalan feleszmélt így szólt:
- Miért nem hagytál ott? Simán megtehetted volna... Azt hittem nem kedvelsz... De mivel megmentettél ez pont az ellenkezőjét bizonyítja... Igaz, amikor a pusztító varázslatot küldtem a vérfarkasokra téged is megvédtelek... De szeretném, ha nem gyűlölnél... Főleg nem a származásom miatt! Tudd, hogy melletted állom! Én is gyűlölöm a vérfarkasokat! |
*Darkeyes hatalmas unholy shockwave-jétől erősen megszédült, majd térdre rogyott. Szemét becsukva erősen koncentrált, mert akkora volt az erőhatás, hogy majdnem őt is szétszedte. Szerencséjére ő a mágus közelében volt, így kevésbé hatott a feketemágia rá.
Mikor valamennyire ismét észhez tért észrevette, hogy a darkelf eszméletlenül fekszik mellette több mélyebb vágással a testén. Körbenézett a terepen, és körölöttük egy 30 méteres átmérőjű körben a vastagabb fák kivételével az alapnövényzet ki volt halva. Mély csönd honolt az erdő mélyén.
A távolból zihálás volt hallható, ami egyre a semmivé lett. Majd hirtelen egy óriási erőhatást érzett a hátában. Valami átszúrta a bal oldalát, ami kb.1méter hosszan kiállt belőle. Hangos üvöltéssel felordított, majd lábát a mögötte elhelyezkedő lényre rakta, és erős rúgással kihúzta magát a helyzetből. Hátrafordult, mire elképedve látta, hogy az egyik pokoljáró éles fogait kocogtatva ismét rátámad. Sebesülése végett nem tudott elugrani a támadás elől, így egy újabb vágás keletkezett a mellkasán.
Mélyen koncentrált, majd a vér hiányában és túlzott ellenszenve következtében előtört belőle a fenevad. Fogait odavicsodította az idegennek, majd óriási ugrással rátámadt a pokoljáróra. Kezét teljes erőből lendítette, ami mellé trafált. Egy jókora rúgást vitt bele a támadásba, melynek következtében nekicsapódott a falnak. Pengéjét lendítve egy hatalmas csapással lerepítette fejét a többi elkorcsosult testrészétől.
"És csak megszökött egy. Utálom ezeket a rohadék démoni fajzatokat!!" szitkozódott magában. A fenevad lassan elülni látszott benne. Tekintetét a még mindig eszméletlen lányra irányította. Néhány másodperc fürkészés után elindult vissza a kastályba.
Hat lépés után megtorpant. Fejét a földre szegezte, s nagyot sóhajtva visszafordult Darkeyes-hoz.
- Végül is ez a korcs mentett ki. *mormogja orra alatt, majd összeszedve minden erejét minden ellenszenvét legyőzve felemelte a lányt és félholtan baktatni kezdett vissza. |
Darkeyes megszorította a Halál botját, majd felemelte s minden szó nélkül a földbe csapta, majd mormolni kezdte a varázsigét:
- Túlvilági lények, segítsetek meg! Pusztítsátok el a gonoszt, méghozzá MOST! - egy hatalmasat hullámzott a föld alattuk, majd egy méteres kör alakult ki körölöttük ami elkezdett egyre jobban elkezdett tágulni - mindez a másodpercek töredéke alatt.
Akit elért a kör, darabokká szakadt. Ashert nem nagyon érte a támadás, mert Őt nem éríntette közvetlenül.
Darkeyes meggyilkolta egyetlen varázslatával megölte az összes ellenük fordult lényt, Ashert pedig messzire ellökte.
- Végre valami jót is csináltál, Sötétke!
Darkeyesnak hatalmas erejébe került ekkora erő kifejtése. Még hallotta Arctalan dícsérő szavait, majd ájultan összeesett. |
*az első hullám végezetével szétszaggatott ruhájában Darkeyes mellett állt. A közelségétől is kirázta a hideg - már amennyire ki tud egy vámpírt. Enyhén kétségbeesett arcából nem sok jót következtetett. A félelemtől idegesen végigfürkészett a farkasokon, miközben halkan, de ellenségesen odaszólt a nőnek-
- Nem igaz nincs valami a tarsolyodban amivel elintézheznéd őket! A két dögöt bízd rám, a többi ordassal kéne csak végezned! Azt az Ashert meg egy kis időre ki kéne vonni a forgalomból
Feszülten álltak egymás mellett, a beszédre viszont aligha volt idő. Asher fölényes arccal rájuk nézett. A társai mély légzései, amik lassan átmentek hörgésbe erősen csökkentették harci kedvüket a bajba jutottaknak. Az idő töredéke alatt ki kellett valami értelmeset találniuk, hogy épségben megússzák. |
Darkeyes kissé megriadt, mert a három vérfarkas egyszerre ugrott rá, de Ő egy egyszerű lebegő búbájjal feléjük kerekedett, majd elkezdte rájuk szórni varázslatait:
- Égető tű tisztítsd meg az eltévedt lelket! - kiáltotta, majd a kezéből kiáramló perzselő tűz szénné égetett két vérfarkast. A hamradik sokkal ügyesebb s gyorsabb volt, mint a másik kettő.
Tudta, hogy Darkeyes és Arctalan egy oldalon álnak, ezért a férfi felé ugrott, hogy Darkeyes ne tudja Őt is leteríteni egy varázslattal.
A nő a földre ereszkedett, majd tenyereit összecsapva így kiáltott:
- Halál botja jelent meg! - egy vastag fabot jelent meg a nő kezében, egyik vége le volt kerekítve, a másikon pedig három koponya díszelgett.
A vérfarkas felé rohant, botjával éppen csapott volna le rá, amikor az egyszerűen elugrott a nő mellől. Darkeyes helyette az Arctalannal viaskadó vérfarkas koponyájára csapott - telitalálat volt.
A nő zihálva megfordult. A vérfarkas mögöttük állt. Hirtelen átváltozott emberré. Asher volt az.
- Gondolhattam volna... - mndta a nő gúnnyal tele. Asher csak mosolygott rajta:
- Mindketten nagyszerű harcosok vagytok! De ez sajnos kevés ahhoz, hogy megöljetek engem!
Fülsüketítő üvöltésbe kezdett, majd mégtöbb farkas jött a két lényre. Egymás háta mögé álltak - ha nem is kedvelték egymást, most mégis össze kellett tartaniuk. El kellett feledniük rasszista hajlamaikat, mert az életük forgott kockán.
- Most mi lesz? - kérdezte Darkeyes Arctalanhoz fordulva. |
*a hirtelen mellette toppanó Darkeyes jelenlététől kissé bizonytalanná vált az azelőtt teljesen magabiztossá vált férfi. Természeténél fogva nem bízik senkiben, főleg nem egy darkelfben, így hirtelenjében azt hitte csapdába esett. Úgy vélte ebben a pillanatban, hogy végig Darkeyes volt a besúgó, és csak az alkalomra várt, hogy sorra semlegesítse a házban lévőket.
Gondolkodni nem volt ideje, csupán megvillant az agyában, ám rá egy pillanatra észrevette, hogy a bokorban rejtőző ismeretlen felé veti tekintetét. Ebből következtette, nem ellenségként teleportálta magát utána - annak ellenére még ha nem is szeretik egymás társaságát.
Egy pontba néztek mindketten. Hamarosan a bokorból jövő zaj erősödött, és teljesen körülfogta őket. Be lettek kerítve. A fák közül néhány vérfarkas, Asher vezetésével, és két pokoljáró bújt elő komultosan, teljes biztossággal győzelmük tudatában. A férfi megtorpant az ellenfelek látványától. Két apró lépést tett hátra, bár tudta, hogy úgysem menekülhet.
Egy röpke pillantást vetett a mellett álló nőre, aki arcáról lerítt a meglepődöttség.... először látja az új ellenfelet. "Remélem van olyan erős, mint amekkora szája van ennek a sötétbörű nőszemélynek!" gondolta magában, majd támadó állásba helyezkedett. Enyhé terpeszállásba állt, bal karját behajlítva maga elé tartva, jobb kezében kardját föld felé tartva.
Az ellenfél egy szót sem szólt. Ezúttal nem tárgyalni jöttek. A harc elkerülhetetlenné vált!
Az idegen fajra koncentrált erősen, mivel ők jelentettek keményebb kihívást neki. Két vérfarkas oldalról támadott a férfira, három pedig a nőt célozta. A váratlan támadástól a földre terítették a férfit, akinek kiesett kardja kezéből. Eszeveszetten harapdálni kezdték minden testrészét, ahol csak tudták. Alig bírt kiszabadulni, de végül bal lábával egyiküket a távolba küldte, a másikat átfordította, így ő került fölénybe. Egy hatalmas ordítás keretében hatalmasat vágott ellenfele koponyájára, amin egy ököl méretű törés keletkezett. Kihasználva pillanatnyi előnyét felvette kardját, mire a másik vérfarkas hátulról vetődött rá. Egy mozdulattal áthajította a vállán, majd újra és újra beledöfte kardját. A földön fekvő farkas kezdett feltápászkodni, erre egy erősebb csapást mérve rá a túlvilágra küldte őt. |
Darkeyes visszament Iris szobáláyba. Már tudta mi volt az a szag: VÉRFARKAS!
Amikor belépett már csak Anna és az ájult Iris látványa fogadta.
- Mi történt?! - kérdezte Darkeyes Annától. A nő mindent elmondott neki.
- Arctalan után megyek! - jelentette ki ellentmondást nem tűrően. Becsukta szemét, így kereste meg Arctalant. - MEGVAN! - kiáltott fel, majd egy egyszerű teleportálással a férfi mellett termett.
- Arctalan! - szólt hozzá. - Hol van a Vérfarkas?!
Az előttük lévő bokorban valami mozogni kezdett. Egyszerre villantották oda tekintetüket.
Arctalan támadásra kész felemelte kardját, Darkeyes pedig kezeit felemelte s ajkát kinyitva már várták, hogy az a valami, ami ott mozog a bokorban, előjöjjön. |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
