|
Témaindító hozzászólás
|
2005.11.28. 19:56 - |
ÄngeŁ kérdőn nézett vendégeire:
- Akkor most mit fogunk csinálni?! |
[20-1]
Anna talpra állt, és Arcatlan parancsára ott maradt Iris-el.
Bízott benne, hogy Arcatlan megtalálja Ashert…De egyben aggódott életéért, mert a vámpír egyedül volt kint, és a környék hemzseg a vérfarkasoktól…Erősítésre lenne szüksége…Zakatolt az agya, nem tudta mit tegyen… Ránézett Irisre, aki mindig elégedett arckifejezést mutatott.. – Most mégis kinek az oldalán állsz??- kérdezte idegesen… |
*ahogy a vérfarkas eldobta a lányt nyugtalanná vált. Remegő keze idegesen fogta kardja markolatát, melynek pengéje meg-meg rezzent. Mikor a váratlan vendég csak fogta magát, és távozott az ablakon keresztül megindult benne a vadászösztön, a vérre szomjazó vámpír. Nem hagyhatta, hogy megszökjön az ellenség, így gondolkodás nélkül utánavetette magát.
- Anna ne hagyd magára Irist! *parancsolóan még odaszólt a még földön fekvő lánynak, mivel nem szerette volna, ha mindkét célpontot szökni hagyják magyarázat nélkül.
*nagy huppanással a földet ért. A vérfarkas körvonala látszott csak a sűrű ködben. Azonnal feltápászkodott, és furásnak indult. A fák között már kilépett látótábolságából prédája, így a többi érzékére kellett hagyatkoznia. Az avar jellegzetes hangja mellett periodikus lépteket lehetett hallani, ami a vérfarkas jelenlétére utal. Ahogy közelebb ért a lombos belseje felé a hang egyre erősebb lett. A sok rohanás után végre meglátta ellenfelét maga előtt állat formájában. |
Iris süvítő szélként érzékelte az Asher-e támadó Anna-t, viszont csak annyit tehetet, hogy magában elmormol egy gyors imát, mivel a torkához szegezett kard némileg irritálta, s sajnálatos módon kordában tartotta...Kezdett megmozdulni benne a már rég elfeledett és mélyre temetett harcos, érezte, ahogy testét elönti a tetterőre kéztető energia.
*
Asher enyhén megtántorodott Anna-tól, aki buzgóságában túl hevesen vágódott neki. Ujjait szorosan a nő nyaka köré fonta, majd felemelte a vámpírt és elhajította magától, mintha csak egy kis piszkot pöckölt volna arrébb...
*
-Ha megteszed, később talán bánni fogod...-Iris hangja szárazon csengett, szemét pillanatnyi kis időre sem vette le Arctalanról
*
-Nem túl barátságos a fogadtatás.-szólt gúnyosan Asher, miközben óvatos léptekkel megindult a szoba ablakához-Ideje távozni...-tette hozzá, majd volt-nincs alapon elnyelte őt a koromfekete éjszaka
*
Iris elégedetten ráncolta homlokát, új életet lehelve az élettelen arcba. Néhány rakoncátlan tincs bohókásan ide-oda ficánkolt egyik válláról a másikra.
-Most mi lesz?-kérdezte csípőre tett kezekkel-...Megölsz? |
Anna az ablaknál állt, és nézett kifelé, érezte, hogy odakint a közelben megfigyelik a kastélyt a vérfarkasok…de nem látott semmit. Meghallotta a nagy zaj odakintről, és nekiindult megtudni mi okozta ezt a robajt. Kilépett a folyosóra, és a vérfarkas szagot követve, Iris szobájához ért. A szoba nyitott ajtajánál meglátta Arcatlant, aki kardot szegezett Iris torkához, és a férfit, aki vérfarkas volt….
-Mi a franc folyik itt??- kérdezte, de válaszra nem várva, rárontott az ellenségre. |
- Az én helyemben? *kérdezve felfuvvadt hangon, majd pengéjét közelebb tolta a nő nyakához. Tekintetével hol Irisre, hol Asher-re nézett. Ugyan látta, hogy a férfi nem készül semmilyen támadó akcióra, azért szokásához híven nem bízott meg benne. Végül is miért bízna egy vérfarkasban?!
- Szóval ki vagy te, és mit keres veled itt ez a dög? *az idegtől már a szavakat sem találta, mivel a látvány, hogy ádáz ellensége és az állítólagos bajtársa egy teremben vannak és tárgyalnak nem éppen bizakodó jelleggel töltötte el.
|
Egy cseppet sem lepődött meg az újab, hívatlan vendégek láttán, arcára levakarhatatlan mosoly fagyott, mulattatta ez a bonyolult és félreérthetetlen helyzet.
-Nocsak...-húzta fel játékosan egyik szénfekete szemöldökét, miközben alaposan végigmérte Arctalant és Darkeyes-t, aki a háttérben lapult
*
A vérfarkas gyilkos pillantást vetett a szobában tartózkodó másik férfi irányába.
-Mit jelenthetne?-kérdezte vissza nyugodt hangnemben, bár képére kiült undor másról adta tanújelét
Asher méregzöld színben pompázó szemei élesen vizslatták Arctalan istenesen megmunkált kardját, amit egyenesen Irisre irányított.
-A helyedben nem tennék semmi meggondolatlant.-szűrte haragosan fogai között, s hogy stílusos legyen fenyegetőzése megeresztett felé egy ádáz vicsort |
Darkeyes a hatalmas puffanásra kiugrott ágyából, s harcra készel elindult onnan, ahonnan a puffanást hallotta - Iris szobályába.
Mikor odaért, látta, hogy Arctalan áll az ajtóban. "Ahha... már megint ez csinálja a cirkuszt?!" Darkeyes közelebb ment már hallotta, hogy itt nem cska Iris és Arctalan beszélget.
- Fény! - mondta, s kezébőlé fénysugár kezdett kilőni. Mikor benézett Iris szobályába, látta, hogy mi is a baj...
- Iris... - rebegte. Szemeit nem bírta levenni a nő mögött lévő férfiről. Darkeyes megköszörülte torkát, majd így szólt: - Legalább nem nappal... - mondta, majd a szagokkal nem törődve kiment a szobából.
Csak utána gondolkodott el azon, hogy vajon miért volt olyan furcsa szaga annak a férfinak. De nem törődött vele... |
*csak guggol a magasban, az ablakpárkányon. Kardja nyelét erősen markolta, tekintete a távolba meredt, de üres volt, akár a kiszáradt kút. Gondolatok sokasága kuszálódtak a fejében. Annyi megválaszolatlan kérdés, és annyi rejtély. 'Miért jöttek személyesen a vérfarkasok, ha nem akartak harcot?' 'Ki lehet ez az Anne?' 'Vajon a pokoljárók miért nem jöttek velük?' Ahogy töprengett magában, gyártotta a különféle variációkat a megoldáshoz, de mind ellentmondásba ütközött. A nagy elnémulásban egyetlen egy magyarázatot talált. Gondolkodását egy furcsa szag szakította félbe. Körülnézett a terepen, de sehol nem látott egyet sem belőlük. Aztán rádöbbent, hogy nem a szél hozta magával a szagot. Felállt a párkányról, és visszament a házba.
Óvatosan járt a házban a jellegzetes 'illatot' követve, ami egyre erősödött. Megállt az egyik szoba előtt, ahonnan két fél beszélgetése hallatszott. Nagy robajjal betörte az ajtót, s kardját a Iris-re szegezte.
- Mit jelentsen ez? *ordított felháborodva. |
ÄngeŁ nagyot nyelt, kissé elpirult, s zavarban érezte magát - nem mindennap talál a vámpír egy barátnőjénél egy mezítelen vérfarkast...
ÄngeŁnek nagyon rosszul esett Iris kijelentése, melyet a nő elég szemtelenül vágott hozzá.
Mégis büszkesége azt diktálta, hogy magára kell hogy hagyja a két lényt.
Szobályába ment, hogy lefeküdjön, de amint becasukta a fejét, ismét felriadt. Folyamatosan zakatoltak agyában a gondolatok.
Egyszerűen felkelt, tőltött magának egy pohár bort, majd mégegyet, s mégegyett...
ÄngeŁ teljesen magán kívül volt. Lement a nagyteremben, ahol egyedül már csak LaV volt.
ÄngeŁ odament hozzá, megcsókolta, majd beleesett a kanapéba, s csak annyit mondott félálomban, zakatoló hangon:
- Jó éjt, drá.. hukk... |
Iris csöppet sem lepődött meg Angel indulatos reagcióján, hiszen ő maga sem örülne, ha féltve őrzött házában egy meztelen vérfarkas tenné közszemlére férfiasságát.
-Jobban teszed, ha most kettesben hagysz minket...-búgta obszcén hanglejtéssel-...Lehetőleg ne szólj a többieknek, a kérésem bizalmas...
*
Az Ashernek nevezett vérfarkas egy röpke percre se vette le Angel-ről büszkeségtől tündöklő tekintetét. A férfi arcvonásai az angyalokéval vetekedtek, délceg alkata merő rátartiságtól sugárzott. Megjelenése egy vámpír fellépését idézte, de a benne tomboló vadállat másról adott tanubizonyságot. |
ÄngeŁ nagyot sóhajtott. Fáradt volt, iszonyú migrén tört rá, kissé szédelgett is.
- Jó éjt mindenkinek! Bár még nem tudom mit fogunk csinálni holnap, de muszály lefeküdnöm!
Miközben elment LaV mellett, válluk észrevétlenül is összeért. Äng szíve megdobbant. Már biztos volt... Menthetetlen...
ÄngeŁ felment szobájába, de még gondolta, benéz még Irishez.
Kopogtatott, majd választ se várva benyitott a szobába:
- Iris! - mondta, de megakadt lélegzete, amikor meglátta a Vérfarkast a nő előtt.
Äng lemeredt, majd belépett a szobába, s bevágta maga után az ajtót, majd rögtön Irishez vágta a szavait:
- IRIS! MIT JELENTSEN EZ?! |
-Látom nem értitek...Armant nem Anna érdekli, ő csupán vért akar ontani, főként az én fejemre játszik, de sem a hely, sem pedig az idő nem alkalmas rá, hogy megosszam veletek hosszas életem azon szakaszát, mely kioltotta a bennem maradt utolsó emberi érzéseket is...
Iris észrevétlenűl mozdult meg, majd kerűlt hirtelenjében egy hatalmas, ősrégi üvegablak elé, ahonnét egész szép kis kilátást nyert a környező területekre.
-A vérfarkasokkal nem lehet viccelni.-tette hozzá szárazon, minden egyes szót kimérten tagolt, s Angel felé intézett
Elhallgatott, teste meg-megfeszült, ahogy gondolataibe merülve végigfutatta az elmult órák eseményeit...Kezdet ráébredni, mi is a teendője...
-Én megyek...-lehelte maga elé, amint kimondta, az ajtó nagy robajjal csapódott mögötte, mélységes némasággal a nyomában
*
Sebesen baktatott végig a kastély feketeségbe öltöztetett folyosóin. Hamar rátalált üresen tátongó szobájára, feltépte a kemény tölgyfából faragott ajtót és berobbant csinos kis lakosztályába...
*
...A döbbenés első hullámai megfagyasztották benne azt minimális vér mennyiséget, mely éltette őt. Egy kifejlett vérfarkassal találta szemben magát. A bestia üveges tekintete kitartóan a vámpírra meredt...Csontok törése hasított a levegőbe, elfolytott nyögések kíséretében...a farkas alak kezdte felvenni egy ember alakját...a férfi gerincén valami átlátszó, csöppet sem gusztusos folyadék folyt végig, majd landolt a padlón...
-Asher...-Iris félve ejtette ki a nevet, mint aki attól tart, hogy az szárnya kap és elszáll, búcsúajándékként fájdalmas emlékeket hagyva maga után |
ÄngeŁ töprengve fel s alá járkált a szobában, majd mikor Anna is befejezte mondanivalóját, áttért Arctalan mondtataihoz:
- Átverni? De átverni nem csak Ők tudnak minket, hanem mi is őket! - a nő arcán egy kaján mosoly jelent meg: - Vicces lenne őket átverni! S én most viccelni akarok! Darkeyes! Tudsz valami jó átváltoztató varázslatot?!
A sötét elf elmosolyodott: Persze, hogy tudott!
- Nagyszerű! Anna! Nem fognak rájönni, hogy te vagy az! Hihii! - a nő kissé gonoszan, mégis kissé játékosan felkacagott. |
Anna az előbb hallottakon eltöprengett...
-Ez valóban jó terv, de túl kevesen vagyunk ahhoz, hogy legyőzzük őket.
A harcban elhullhatnak legjobbjaink, de a cél ebben az esetben szentesíti az eszközt!-mondta - Áldozatokat kell hoznunk e küzdelemért. A cél:megnyerni a háborút!- hosszú szünetet tartott. Végignézett a társain, akik kiálltak mellette, holott nem tudtak róla semmit, csupán azt, hogy a vérfarkasok miért is akarják őt…- Ha harcolunk, én akarom megölni Jack-et! –ha megöli, akkor végre szakíthat a sötét, és zűrös múltjával, ő az utolsó lény, akit emberi életéből ismert..
|
*sóhajtott fel nagy kétségében.
- Azt mondták, hogy holnap este jönnek. Nincs szó többes számról, egy napunk van rá, hogy az őrszemeket hatástalanítsuk. Arra igazat adok, hogy éjjel vámpírok menjünk, aztán meg LaV és a sötétke nappal néz rájuk.
*a férfi arca kővé meredt, amikor egy gondolat ütötte meg agyát. Feszülten nézett a padlóra. A hirtelen jött rijjadtságtól teljes egészében leblokkolt teste. Annyira biztos volt a dolgában, hogy megfeledkezett a legősibb eléméletétől: az átverésről. Pár pillanat után visszatértek belé a józan gondolatok.
- És honnan tudjátok, hogy nem vernek át a vérfarkasok? Miért fenyegetőztek, hogy holnap este visszajönnek, ha egyszer annyira kell a nő nekik? Gondoljátok, hogy visszatérnek, és megint megkérnek minket, hogy átadjuk? Miért nem vették őt el az elébb? Ha annyira fonots nekik, akkor minden áron megszerzik maguknak. *hangjában merő gúnyt lehet felfedezni. Elképzelte magában, hogy holnap visszajönnek, ugyanez a procedúra lefolyik, mint a minap, és erőszakkal megpróbálják átvenni a lányt. Ez nem az ellenfélre vall. A dologban volt valami furcsa..... és ez a gondolat aggasztjotta nagyon. |
Äng elmosolyodott, szemeibe könnyek gyűltek. Megköszörülte torkát, hogy ne hallatszódjon rajta, hogy mennyire meghatófott:
- Nekem nincs sok katonai tapasztalatom... - mondta őszintén. - De én akarok az első lenni, aki elindul felkutatni az őrszemeket!
A nő távob gondolkodott, ismét felált, s a kandallóhoz ballagott:
- Ha egy ideig nem jönnek rá, s ügyesen mozgunk, akkor egészen váltásig nem jönnének rá! De ha nem hagyunk magunk után nyomokat, akkor akár teljesen el is simíthatjük az ügyet, s talán nem gyanakodnának ránk! Nem ostobák a vérfarkasok, én is tudom, de nappal biztosan nem jönnek el Annáért... s mivel becsületsek is - a maguk módján- nem bántanának minket fényes nappal... Vagyha...
ÄngeŁ Darkeysra és LaVra nézett:
- Akik nem vámpírok, éjjel alhatnának, s nappal örködnének! Mi pedig minden este lesben állnánk! Talán este több esély van egy támadásra, mint nappal... a vérfarkasok hiába bírják a napfényt, őket is a Hold táplálja inkább! De önöknek nagyobb tapasztalata van ebben... Kérem, javítsanak ki, ha tévednénk! - nmézett a többi lényre kérlően. |
*komoran maga elé nézett, majd felcsillanó tekintetét Irisre irányította.
- Végre egy gondolkodó egyén! *mondta dícsérően a nőnek.
- Az őrjáratokkal ugyan csak egy fél lépésnyi előnyünk lenne, de mégis jobb, mint a semmi. Szóval én támogatom az ötletet! Azonban *bólitott a nő felé. Ennek hatására pár hajszál szeme útjába állt, amit kezével arrébb húzott. Kardját előhúzta a hosszú köpenye alól, majd a földre koppintotta a végét, s rátámaszkodott ezzel jelezve, hogy felőle akár indulhat is a cserkészés. |
-Természetesen szembeszállunk velük.-jelentette ki ellenkezést nem tűrő hangnemben a vámpír-Nekik is van gyenge pontjuk...akárcsak nekünk. Most ők vannak előnyben ugyan,de ezen könnyen változtathatunk.-somolygot elégedetten Iris-Tucatjával nyüzsögnek a környéken, azonban szétszórtan, s ha felhajtjuk az effél őrszemeket, kiket Arman hagyott hátra, hogy szemmel tartsanak bennünket, a javunkra fordul a jelenlegi álláspont.-Iris magaköré fonta karjait és várt... |
ÄngeŁ kérdőn nézett vendégeire:
- Akkor most mit fogunk csinálni?! |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
