|
Témaindító hozzászólás
|
2005.11.23. 17:48 - |
ÄngeŁ és Darkeyes bementek a Kastélyába.
- Szerinted visszajön még? - kérdezte Äng Darkeyestól.
- Fogalmam sincs... most menned kellene egy kis vért inni.. a szíved már nagyon lassan ver...
- LaV, akkor eljössz velem? - kérdezte Äng a fiatal démontól. |
[15-1]
ÄngeŁ meghallotta a kapogást, s elindult a tölgyfa ajtó felé.
Kicsit reszketett, félt, hogy egy vérvarkast fog találni az ajtó mögött, s érezte, ahogy megáll a szobában a levegő.
Kinyílt az ajtó.
Äng szeme elkerekedett amikor meglátta a másik vámopírt. Rögtön így szólt hozzá:
- Jöjjön be azonnal! Hideg van odakint! - ÄngeŁ mit sem törődve mindenféle formasággal megragadta a nő kezét, majd beljebb húzta, s mivel újdonsült vendége kissé át volt fázva, rögtön a nagyterem kandallójához vezette.
- Itt jó lesz, hozok mindjárt egy széket! - Äng megfogott egy széket, s a nő mögé tette, aki kezeit a tűz felé tartva leült melegedni.
- Äng, ki ez a nő? - kérdezte gyanakodva Darkeyes.
- Igen. Érzem a szagán... Tényleg! Hogy hívják kedves vendégem? - Äng kedvesen intézte szavait a jövevényhez. |
Sötét, hideg éjszaka volt..
Anna a vérfarkasoktól menekülve, vérző sebeivel mit sem törödve,egy erdőbe ért...
Nagyon elfáradt, mikor az erdő sürűjében járt. Meg kellett állnia pihenni, mert érzte, hogy ha nem teszi elákul. Neki dölt egy fának, és mély levegőket vett.
Táplálékra volt szüksége, hogy erőt gyűjtsön, körbe nézett, hogy honnan szerezhetne vért, és akkor meglátott egy hajléktalant. Maradék erejét felhasználva, megharapta a férfit, aki kapálózott, de a vámpír karmaiból nem menekült.
Sajnálta, de az életben maradsa függött tőle.
És akkor hirtelen mozgást hallott maga mögött..
Megfordúlt, és tett pár lépést a hang felé, ismét hangokat hallott, de most ellenkező irányból.. megfordúlt, nem volt ott senki, vissza fordúlt, és egy váratlan ütéstől a hajléktalan mellett terült el....Az a vérfarkas ütötte meg, akitől menekült.
Ekkor vette csak észre hogy az áldozata kezében kötelet szorongatott..Elvette, és csellel a támadó mögé került.
Rátekerte a nyakára, és megszorította.A farkas nem tudott menekülni, megfojtotta.
Elengedte, majd élettelen teste a földre zuhant. Felvette a vérfarkas zsebkését, majd beleállította a tulajdonosa torkába..
újabb vérfarkas üvöltések hallatszottak a távolból...
Menekült, egészen az erdő végéig, ahol meglátott egy kastélyt, amelynek kapujáig meg sem ált..bízott benne, hogy itt biztonságra lel..bekopogtatott...
|
A nő arca szoborszerűvé vált, mikor megpillantott egy számára ismeretlen vámpírt. A férfi körül a Halál jellegzetes szaga terjengett,melyet halandó ember nem érezhet, s a halhatatlanok is csak gyötrelmes emlékek által vésik eszükbe, hogy óvakodni kell attól a kárhozattól, aki ezt a földöntúli "illatot" hordozza magával, lépten-nyomon, amerre jár.
Mielőtt bármiféle szó is elhagyhatta volna vérvörös ajkait, az idegen elviharzott a nagyterem irányába...
Iris felvonta vállait, és elindult a másik vámpír után. Puha csizmába bújtatott lábai szinte alig érték a földet, azt az érzést keltve másokban, mintha suhanna a levegőben. Vörös bársonykabátja oly látványt nyújtott, mint a denevérszárny.
A tágas szobába érkezvén szörnyű látvány fogadta. Vendéglátója vérrel áztatott ruhában áldozatának maradék életét facsarta ki, s tette magáévá. Az ifjú démon kényelmes pózban valami ostoba könyvet bújt. A vámpír, pedig, akit követett össze-vissza beszélt egy újonnan kirobbanó háborúról.
-Elnézést!-vágott közbe-Itt mindenki ennyire udvariatlan?-kérdezte szemrehányó ábrázattal
Alig kezdet bele, hirtelen felvillant egy arc, mintha sötétségből gyertyaláng lobbant volna.
A nő gyermekien oldalra billentette a fejét. Ébenfekete hajzuhatagának gondos kis csigái új játékba kezdtek, ettől a köznapi mozdulattól is. Sötéten fénylő szemei kitartóan pásztázták a mostmár nem is annyira idegent. |
- Rendben van... - mondta Äng nagyot sóhajtva. - Hívom, akit tudok! De... sajnos nincs kit hívnom... Kellene várnunk még legalább 3-4 napot... nincsennek vámpír és démon ismerőseim a körnéyken.. Önnek vannak? - Äng öszintén nézátt rá a férfire, aki ettől mintha egy kicsit megijedt volna. |
*hihetetlenül gúnyos megjegyzéssel vágta mondanivalóját LaV-hoz.
- Elnézést kérek, uram! És ha komolyan azt gondolja, hogy biztonságos a maga háza, akkor nyugodtan csak térjen vissza oda, és várja ki, mígnem az egyik lény maga előtt áll, és csak arra vár mikor lakmározhat véréből! *vesz egy mély levegőt, mert még most sem tudják felfogni mekkora veszély egyedül szembeszállni egy ilyen csordával, ami végzett a többi vámpírral és démonnal. Ezután a nő szavaira kissé megnyugodott. Terve eme részét nem gondolta át alaposan, ezért egy percre megingott.
- Akkor az lesz a legjobb, ha azokat értesítik, akik elérhetnek ide egy, maximum fél napon belül. A többiekhez pedig személyesen megyünk el. *hangja halkabbá vált* persze remélhetőleg még nem vadászták le őket. |
| - Tehát.. el kell hagynunk... de ha megírjuk a leveleinket? Hová hívjuk őket? Önnek van valami ötlete, kedves Artalan? - kérdezte ÄngeŁ rengeteg aggodalommal. |
- Nem gondolom, hanem tudom. Sajnálom, ha ennyire Magához nőtt ez a ház. *hangja inkább szánalommal teli, minthogy sajnáltató. *
- Szembe kell szállnunk velük! *jelentette ki határozott hangon. * Azért mondom, hogy azonnal küldjenek levelet mindenkinek, akire lehet számítani a harcban. Aztán majd kivárjuk a végét. Én személy szerint a becserkészésre szavazok. *enyhe gúnnyal* Szerintem jobb, mint tétlenül ülni és várni mikor törnek rám. Dehát a döntés nem csak az enyém, mivel egyedül én ki nem teszem a lábam, hogy a dögök nyílt prédája legyek. |
| Lav Felállt a székből, és Aarcatlanhoz intézte kicsit szemrehányó szavait: - Ha már így átvette az irányítás felettünk, esetleg azt is megmondhatná hogy hova menjünk! Igaz én még mindig visszamehetek a biztonságos hazámba de nem szívesen hagyom itt újonnan szerzett ismerőseimet. - majd befejezve mondandóját visszaült a kényelmes székbe |
- Gondolja, hogy ennyire gyorsan ideérnének? De... ha ezt a helyet el kell hagynunk, akkor hová megyünk?!
ÄngeŁ egyre idegesebb lett. Nem akarta itthagyni azt a házat, kastélyt, amit még szüleitől kapott. Túl közel állt ez hozzá...
- Biztos hogy el kell hagynunk ezt a kastélyt? Gondolja, hogy itt is keresni fognak minket? |
-Helyet foglalni? *háborodik fel.* Szinte csak idő kérdése, és ezt a helyet is megtalálják. *előrébb lép pár lépést a nő irányába. * Hívja ide akkor azokat, akiket csak tud.
*LaV felé fordul, aki szemrebbenés nélkül hallgatja Arcatlan szavait.* Ez magára is vonatkozik! *szól oda neki. Majd tekintetét tovább rotálva a sötételfhez néz. Odabiccent a fejével, hogy ez rá is vonatkozik, de inkább nem szól neki semmit, hanem gyorsan elfordítja fejét. |
Äng rémülten nézett rá, kissé megijedve a férfi arcától:
- Az összes démon s vámpír ismerősöm? Félek, évekig eltartana, míg egy-egy ide eljutna, s a legtöbbjük már nem is él...
ÄngeŁ komolyabbra fordította a szót:
- Azt mondja, hogy fordított keresztes hadjárat ellenünk... jaj, mi lesz ebből még! Nem elég, hogy az emberek gyűlölnek minket, a napra nem mehetünk ki... jaj, mi lesz ebből? Remélem, a VámpírIstenek meghallgatják imáimat, s segítséget küldenek hozzánk!
Äng egy nagyon sohajtva, fejét fogva, elgondolkodtatóan fel s alá kezdett el járkálni a szobában. Két lépés között így szólt Arctalanhoz:
- Foglaljon helyet kérem! Elfáradhatott a hosszú úton... Azt mondja, hogy minden új rejtekhelyet felderítettek? Gondolja, hogy a Kastélyom biztonságos még? Félek... azok a vérfarkasok nem véletlenül kerülhettek ide... nemde? Ön mit gondol erről kedves Arctalan? |
*Távozása után 8napra a kastály ködjében egy zömök alkatú, fekete köpenyes alak derékig érő hajjal tűnt fel. A vámpír gyors tempóval közelítette meg a bejáratot, majd ugyanazzal a sebességgel kopogás nélkül hangosan berontott a kastélyba. Arcán nem tükröződött semmiféle érzelem jelei, mivel nem látszik hajkoronájától. Ahogy óriási léptekkel halad felfelé a lépcsőn az úrnőt keresve, egy ismeretlen idegen vámpírba botlik.
- Hol van? *kérdezi zihálva. Majd amikor teljesen megállt a nő előtt hallotta, hogy a földszintről jellegzetes hangok áradnak a lépcső felé. Azonnal kapcsolt, és visszafelé vette útját a nő válaszát hidegen hagyva. Egy óriási mozdulattal levetette magát a lépcsőn, majd a nagyterem felé vette az útját.
A helyszínre érve látta, hogy Ang a karosszékben kecsesen ülve issza a frissen kifacsart vért, LaV olvassa a Piroska és a Vérfarkas című könyet, Darkeyes a sarokban eszeget valami - vámpírra nézve - gusztustalan ételt. A sötételfre nézve förtelem lett úrrá rajta, amin nem sikerült hamar túltenni magán. Ám mondanivalója előbbre van, mint holmi rasszista elképzelése. Olyan cselekedetet hajt végre, amit már évszázadok óta nem tett. Hátraveti pofájába nyúló hajrengetegét, ami alól hullafehér arca úgy virít ki, mint varjúrengetek közül a fehér hó. Szeme koromfekete sűrűségében a gonoszság jelei tükröződnek. Hosszú szája alól elővillanó metszőfogai nem tűntek ki arca alapszínétől. Vet egy mély pillantást Ang-ra, majd komor hangon belekezd mondanivalójába.
- Nagy bajban vagyunk. A baj sokkal nagyobb, mint azt hittem. Elindult a fordított keresztes hadjárat a vámpírok ellen. Az új rejtekhelyeket órák alatt felderítették, és lemészárolták a vámpírok nagy részét. Alig maradtak elszórtan páran, de szervezetlenségük a végső halálba fogja őket sodorni. /off vaaa.... koax sodort érpár offoff/ Nincs időnk a tétovázásra. Össze kell fognunk, és mihamarabb módot kell találnunk, hogy hogyan győzzük le őket. A nézeteltéréseket ezekben az időkben félre kell tenni *ez utóbbit ingatagon jelentette ki, mivel a sötételfek iráni győlöletét aligha félre tudná tenni még egy percre is. *
- Tehát hívja ide azonnal az összes vámpír és démon ismerősét, mert kemény harcoknak nézünk elébe, ahol sehol sem vagyunk biztonságban. Még ebben a kastélyban sem. *fenyegetően vágta a szavakat a nőhöz. |
Hosszú napok teltek el,mióta Iris felbukkant volna Angel kastélyában,ám igaz,hogy bár az ifjú vámpír és vendégei nem látták a hűvös szépséget, ő mégis jelen volt,akkor is mikor a vérfarkasok betörtek és vért ontottak...
Iris az árnyak között lapúlt és figyelte a történéseket,túl sok évezredet élt már meg,mintsem ostobán elkövesse a legnagyobb hibát. "Istenem szabadíts meg a barátaimtól,ellenségeimmel elbánok magam is." alapon gonolkodott,igaz,hogy nem ismert se Istent,se Sátánt de számára megalapozottak voltak a régi bölcsességek.
Nesztelen léptekkel haladt le a fekete márványból kifaragott lépcsőn.Mozdulatai méltóság teljesek voltak,s immáron,úgy vélte eleget időzözz magányosan,így döntésre jutott,és elindúlt felkeresni a többieket. |
ÄngeŁ és Darkeyes bementek a Kastélyába.
- Szerinted visszajön még? - kérdezte Äng Darkeyestól.
- Fogalmam sincs... most menned kellene egy kis vért inni.. a szíved már nagyon lassan ver...
- LaV, akkor eljössz velem? - kérdezte Äng a fiatal démontól. |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
