|
Témaindító hozzászólás
|
2005.11.14. 16:03 - |
Masnap este már mindenki lent volt a nagyteremben, mikor ÄngeŁ lebugdácsolt a lépcsőn.
Mindenki a Kastély úrnőjére meredt.
ÄngeŁ ruhája tiszta vér volt.
A nő kimerülten a padlóra rogyott. |
[18-1]
- Hello! - mondta neki kék ajkai között megvillantva hófehér fogait Darkeyes:
- Engem Darkeyesnak hívnak, s így is becéznek! Maga... démon? Én harcos-boszorkány-darkelf vagyok! Egy rövid fajmeghatározás, tudom! - nevetett egy nagyot Darkeyes. |
| Lav örömmel fogadta a mellé letelepedett nőt, és próbált beszélgetésbe elegyedni vele - Üdvözlöm! Azthiszem mi még nem ismerjük egymást. Engedje meg hogy bemutatkozzam. A nevem Anton S. LaVey, de szólítson nyugodtan Lav-nak. |
Darkeyes elmosolyodott, majd leült LaVey mellé,de mielőtt helyet foglalt volna így szólt:
- Egyébként is, túl könnyű gyözelem lett vna.. egy egyszerűb fagyaztás... s kész van a nagyrakás! - nevetett fel a tőle megszokott gúnyos, mégis nevetettető kacvagással. |
Äng rémülten nézett körül.
- Darkeyes! Arctalan! Kérlek benneteket! Ne csináljátok ezt! Elég, ha a vérfarkasokkal és szövetségeseikkel kell megküzdenünk! Semmi értelme egymást gyilkolni!!! Kérlek benneteket, nyugodjatok meg!
Darkeyes leeresztette már támadásba lendült kezét, s bíztatóan ÄngeŁre mosolyogott.
- Äng, te mindig is ilyen maradsz! Soha nem bántanál senkit, aki nem bántott előzőleg téged! Igaz?
- Igaz... Arctalan! Kérlek! Te is nyugodj meg! Semmi értelme egymást gyilkolni! Bátorítóan közelebb lépett egy lépést a férfihoz: - Nyugodj meg te is! Inkább azt mondd el, hokik vérfarkasok szövetségesei! |
| Lav érdeklődve nézte az eseményeket, de nem szólt közbe mert nem akart megzavarni semmit és senkit.
Inkább úgy döntött hogy keres egy kényelmes ülőhelyet és fürkészi a két új jövevényt. |
- Piszkos dögök? - lépett ki egy magas, vékony, kékbőrű teremtmény A Arctalan mögül.
- Darkeyes! - kiálltott fel ÄngeŁ, mikor meglátta barátnőjét.
- Igen, én lennék! Megkaptam a hollót! Éppen útban voltam idefelé, de mivel nem siettem, nem terleportáltam, csak azután, h megláttam a hollód! ÄngeŁ, ÄngeŁ... - mondta fejét rázva a nő, miközben végignézett a kestély úrnőjén: - mindig is mondtam, hogy nem szabad elmennem innen!
Ezután A Arctalanhoz fordul:
- Remélem még visszaszívja, s bocsánatot kér tőllem! Sem dög, sem piszkos nem vagyok! Vagy ha nem kér bocsánatot - mondta fenyegetően a nő. - akár harcolhatunk is! |
- Darkelfekkel??? *lepődik meg dülledt szemekkel.
- A piszkos dögökhöz semmi köze nincs. *veti oda megvetéssel a nőnek.
- Azok a semmire sem kellők nem hiszem, hogy összeállnának pont a vérfarkasokkal... ez komolyabb. *lassan járkál a szobában erősen koncentrálva a képekre, amire emlékszik.
- Ezek látszatuk ellenére nagyon gyorsak, ámde a fajtánktól fizikailag gyöngébbek. Hihetetlenül jól kiismerik ellenfelüket akár percek alatt is. A kinézetük ugyanolyan, mint a miénk. *pillanatnyi szünetet tart, majd mosoly kíséretében folytatja*
- Leszámítva a recés fogukat, óriási karmaikat és elkorcsosult testüket. *a nőre néz* - Ki kell derítenünk mindent róluk, hogy legalább ki tudjunk velük állni. Mert az rendben, hogy egyet nagy erőfeszítés árán és - bevallom - , hogy csak a szerencse hatására le tudtam győzni, de ha már csordában jönnek esélyünk sem lesz. Úgy vélem több szem többet lát, így sokfelé tudnánk keresgélni. *a lépcsőre néz* meg gondolom ebben a nagy hodályban van egy óriási könyvtár, ahol hátha találunk egy pár könyvet, amiben említést tesznek róluk. |
- Mint mindenki segítsége, az öné is kell! - mondta Äng. - Hiszen, minneél erősebb a hadsereg, annál nagyobb az esély a győzelemre!
ÄngeŁ elmosolyodott, majd így szólt mosolyogva, a fájdalomtól tórzult arccal:
- Jó lenne ha maradna!
ÄngeŁ hangosabban beszélt, s szavait az összes lakónak címezte:
- A barátom, Darkeyes, már közeledik! Már nem kell sok, s ti is láthatjátok őt! Ha Ő melletünk harcol, nem vagyunk veszélyben!
Äng megint A Arctalanhoz fordult:
- Kikkel szövetkeztek a Vérfarkasok? Ugye nem a darkelfekkel?! |
*meglepődötten nézett a nőre, ahogy elillan mellette. Próbált volna utánaszólni, de már el is illant. Értetlenül néz szét a szobában, hogy ügyet sem vet rá a nő, holott ádáz ellenségük, a vérfarkasok szövetségesének tartotta. Úgy dönt nem fecsérli idejét ezekre a vámpírokra, így elindult kifele a kastélyból. Lépne ki az ajtó, mire ismét ÄngeŁ-be botlik, aki csak tántorog a sérülésektől, de fenyegetően intézi szavait a férfi felé.
- Nocsak... már meglepődte, hogy az ellenségét csak úgy szabadon hagyta a saját haciendájában. *mégiscsak úgy dönt megáll, és megosztja információit a ház úrnőjével.
- Mint már mondtam egyszerűen A Arcatlan vagyok. És nem állok senki oldalán. Legalább is nem a vérfarkasokén. * hangja mélyebbre és komolyabbra változott.
- Állítólagos forrásokból a vérfarkasok szövetségbe léptek valamilyen új faj képviselőivel, akik szintén természetfeletti tulajdonságokkal rendelkezek, és kitűnő gyilkológépek. Ez sajnos engem is érint, ugyanis engem is ugyanúgy el akarnak tenni láb alól, mint a többi vámpírt. Ezért jöttem ide, hogy e tényt maguknak is tudniuk kell. *rövid szünet után ismét a régi hangfekvésen, enyhe megvetéssel. - Persze ha nem kell a segítségem egyszerűen kisétálok a kapun. |
ÄngeŁ felment lépcsőjén, majd így szólt:
- Ha a vérfarkasok szövetségese vagy, nincs itt semmi keresnivalód! - majd mit sem törődve a férfivel továbbment szobályába.
ÄngeŁ egy levelet írt Darkeyesnak. Egy fekete Varjút fogott, majd elküldte levelét.
Mikor a varjú eltávolodott, visszament a társalgóba, s így szólt vendégeinek:
- Nemsokára nem lesz gyenge a védelmünk! Van egy jó barátom! - Äng titokzatosan elmosolyodott, majd ismét A Arctalanra nézett:
- Hadd haljam! Ki vagy te? Ki mellett állsz? |
| *a nő előző akcióját, valamint vértől vörös ruháját figyelembe véve egyhangúan semmitmondó hanggal válaszolt.
- Nem hinném, hogy olyan állapotban lenne, hogy dirigáljon nekem. * halkan jelentette ki a férfi. Észrevette, hogy nő a düh a nőben, így magyarázásra váltott.
- Szólítsatok egyszerűen A Arcatlannak és hangsúlyozom nem vagyok ellenség. Elég gyengus a védelmetek, mivel elég könnyedén be tudtam osonni. *körülnéz a társulaton milyen reakciót vált ki belőlük, majd folytatja*
- Jól hallottam az előbb, hogy vérfarkasokkal állnak szembení? Ezek szerint mégiscsak hitelesek voltak a források. *mély levegővétel után úgy dönt, nekivág fontos mondandójának. |
ÄngeŁ a furcsa férfire meredt:
- Ki vagy te, aki csak úgy, mindek ok nélkül rámtör a saját házamba?
ÄngeŁ reszkető lábaira állt, majd így csapdosta a súlyos szavakat a férfihez, aki lépcső tetején állt:
- Ki maga, hogy ennyi mersze van? Ki maga, hogy képes rámtámadni a társaival?
ÄngeŁ idegesen állt egyhelyben, ökölbe szorított kezekkel, remegő végtagokkal. ÄngeŁ idegesen várta a furcsa teremtmény válaszát. |
| *meredt szemekkel nézett a legördülő nőszemélyre. Átjárta több gondolat az agyát, miszerint ha lelökte volna valaki, akkor támadás készül, szóval jobb, ha bevonja magát az akció rengetegébe. A másik lehetőség, hogy megbotlott az útban hagyott kukába, amit ő döntött fel, amikor üldözte egyik ősellenségét, a Szárnyas Rémet. Pár pillanat múlva megnyugodott, hogy nem kerül sor semmiféle összetűzésre, így tovább folytathatta ördögi terve eszelését. |
| LaV egy kicsit sem lett nyugodtabb AngeŁ mosolyától, és felháborodotan kérdezte: - Azok az átkozott farkasok szabadon bejárhatnak ide? Semmi féle védelem alatt nem áll a kastély? - majd a vámpír állapotát figyelembe véve hozzátette: - Menjen el vért szívni, de semmi képpen sem engedem el egyedül. Ha nem zavarja akkor elkísérném. |
ÄngeŁ nagyot nyelt, majd gyötrelmes kínok között így szólt:
- A Vérfarkasok... itt jártak... megtámadtak... magukról, barátaim, nem tudtak!
ÄngeŁ nagyot nyögött, erős fájdalmai voltak. Nagy levegőt vett, majd így folytatta barátai aggodalmas arcát fürkészve:
- Ne agódjanak, csak el kell mennem, egy kis vért szívni, 1-2 nap, s rendbe is jövök! Higgyenek nekem! Történt már hasonló ebben a kastélyban! - ÄngeŁ elmosolyodott, de barátait ez sem vígasztalta |
| LaV aggodalmas arcal villámgyorsan odarohant, és karjaiba vette a hölgyet. - Mi történt magával?! - kérdezte összezavarodottan |
Masnap este már mindenki lent volt a nagyteremben, mikor ÄngeŁ lebugdácsolt a lépcsőn.
Mindenki a Kastély úrnőjére meredt.
ÄngeŁ ruhája tiszta vér volt.
A nő kimerülten a padlóra rogyott. |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
