Egy régi barát
Egy régi barát
Régen volt, nagyon régen Vörösen úsztak el A felhők az esti égen. A folyó partján ültünk, Hála az alkoholnak, hogy Teljesen ki nem hűltünk.
Jó barátok voltunk, Sokat beszélgettünk, Sokat bolondoztunk. De az irigység sötét árnya Kegyetlenül ráborult elmédre Mint a holló kitárt szárnya.
A bajban úgy hitted, kihasznállak, A bánatban pedig engem, És csak engem sajnálnak. Pedig igenis tévedtél, Hiszen a gászban Nem csak Te hittél.
Az évek elszállnak, És Te lassan elfeledsz, De az én gondolataim megállnak És én kérdem: hova tűnt, Miért történt meg, ... Hogy a barátságunk megszűnt?
|