Az átváltozás
Az átváltozás
Mikor eltűnik a Nap Feltűnik egy sötét alak Ha óvatlan vagy Szerencséd elhagy. Azt hitted, hogy nem létezik „Ugyan már, azt csak képzelik!” Menekülnél, de elkap Fogát kivillantja és megharap.
Gyengülsz, a halálod pillanata közeledik, Mikor ő föléd emelkedik. Karján sebet csinál, Hogy véréből egy új életért igyál. Amint megízleled Ember éned „Isten veled!” Olyan leszel, mint ő: Kegyetlen, szívtelen élősködő!
Mindez, ha megtörténik, Ellenséged egyre csak szaporodik Egy kiválasztott az életed elvételére születik Nem nyugszik, míg a tested meg nem szűnik. Fajtádból is van, ki ellened szövetkezik Emberekhez szorosan kötődik. Szívedből kiáll a kard, Tested porrá hamvad |
|