|
Mi lesz ennek a vége?
Mi lesz ennek a vége?
Másnap amikor Karmilla felkelt, nagyon fáradtnak érezte magát. Az órája sem csörgött, hanem egy kopogtatásra kelt.
Valaki kopogtatott a bejárati ajtón!
A lány ránézett az órájára: fél kettő múlt! Ki lehet az ilyen későn?
Mindenesetre a lány kiugrott az ágyából, s felkapta a köntösét, s kirohant az ajtóhoz:
- Ki az? – kiáltotta ki. Senki sem válaszolt.
- KI AZ? – kérdezte szinte ordítva.
- Én vagyok az, engedj be! – szólt be egy ismerős, kellemetlen hang.
- Robi? Te vagy az?
- Én, én vagyok az! Engedj már be, kérlek! – Karmillát megijesztette a fiú hangja. Robi már majdnem sírt.
A lány kinyitotta az ajtót.
Robi szörnyű látványt nyújtott. A szeme körül egy óriási monokli díszelgett, erős alkohol szaga volt, ruhája szakadt volt, s egyik kezével a falhoz támaszko-dott. Szája be volt verve, s erősen szivár-gott onnan a vér.
- Robi… - kezdte a lány.
- Ne mondj, kérlek semmit! Igazad volt! Teljesen igazad volt!
- Miről beszélsz? Miben volt igazam?
- Csilla… tényleg csak a szexre hajt! – a fiú nem tudta tovább folytatni, elkez-dett zokogni.
- Robi, kérlek, Robi ne sírj! Gyere, gyere be! – Karmilla nagy nehezen betusz-kolta a fiút az Olimposzra, s bevezényelte a konyhába.
- Jaj, Karmilla, miért voltam én ilyen vak? Miért nem vettem észre? – a lány egy bögre tejet nyújtott át a fiúnak.
- Kérsz bele kakaópórt?
- Nem… Köszönöm…
- Én viszont teszek az enyémbe bele! – a lány belerakott csíkos bögréjébe két kanál kakaóport. – Most pedig, mond el részletesen, hogy mi is történt!
- Nos… Elmentünk tőletek egy diszkóba… Ott nem is volt semmi baj, mert csak táncoltunk, meg ittunk egy kis bort… Ő sört is ivott…
- Mármint Csilla?
- Igen, ő. Nos, megjelent néhány kigyúrt pasas… Az egyik leszólította Csillát, hogy mi lenne, ha táncolnának. Én persze rögtön mondtam, hogy „A hölgy velem van!”. Erre az a pasas azt mondta, hogy „Milyen hölgy? Ez egy ribanc!”…
- Ribanc? Ezt Csillára mondta? – „Milyen igaza is van! Az a csaj tényleg egy ribanc!”.
- Igen… Erre a Csilla mondta, hogy ő nem ribanc, hanem csak egy prosti! És nem is 16 éves, hanem 22! Érted? Őneki csak a szex kellett!
- Hmm… Mondott valamit?
- Nem… De én bolond még meg is akartam őt védeni! Persze azt, hogy ő egy prosti, azt csak a monokli után tudta megmondani!
- És akkor most mi van veletek?
- Semmi… Nem akarom egyszerűen látni se! Nem is tudnék ránézni!
- Sajnálom, Robi!
- Te ne sajnáld! Nem tehettél róla. Neked volt igazad, s nem nekem… Hogy lehettem ennyire vak?
- Mi van itt? – Karmilla hátrafordult, mert Benji jelent meg a konyhaajtóban. Látszott rajta, hogy most kelt fel. Csak egy fekete, macis bokszer volt rajta. A lány nem is merte gondolni, hogy Benji menyire izmos!
- Jó reggelt, Benji… - mondta csendesen Robi.
- Mi baj, Robi?
- Csilla…
- Óh, mi történt?
- Nos… te tudtad, hogy ő egy 22 éves prosti?
- Hogy mi?
- Prostituált! Csilla 22 éves és egy utcalány!
- Istenem… Vagyis ezért nem volt kitőltve a munkahely rovat…
- Miféle munkahely rovat?
- Tudjátok, ha valaki be akar lépni egy bandába, akkor összehívják az egész bandát, s együtt beszélik meg az egész ügyet a jelentkezési papírok fölött. Nos, én előbb benn voltam, mint Csilla, s így én is láttam az ő lapját. Ott nem volt kitöltve a munkahelyre vonatkozó rész!
- Akkor nagyon be lehetett piálva, s csakis amiatt mondhatta el! - mondta Robi elgondolkodva.
- Csilla ivott?
- Hát, igen… Miért?
- Mi, istenek és démonok nem ihatunk!
- Hogy érted azt, hogy „mi”? És miért mondat azt, hogy istenek és démonok? Itt csak istenek vagy istenek rokonai vannak!
- Igen, de Csilla sem ember!
- MI? – Robi és Karmilla nem mertek a fülüknek hinni.
- Csilla-guminő, egy démon…
- De hát, az lehetlen!
- Nem! Ha te is jobban belegondolsz, akkor rájössz, hogy nem. Ugyebár, egykor csak istenek voltak az Olimposzon. Nos, voltak akik nem voltak túl fontosak, vagy nélkülözhetők voltak, ezekből lettek az emberek. Voltak viszont olyanok, akik nem tartották be a törvényeket, mint ahogy kellett volna… Ezekből lettek a démonok. Csilla ősei valószínűleg nem követtek el túl nagy bűnt, s így nem küldhették le őket a pokolba, de a mennyben sem maradhat-tak, így a Földre kényszerültek.
- Istenem… Lehet, hogy nem kellett volna így viselkednem vele?
- A múlt megtörtént, azon nem lehet már változtatni… Te, Benji, honnan tudsz ennyit a Csilláról?
- Hát, ő az együttes énekesnője…
- Azt én is tudom… De, te, mintha közelebbről ismernéd őt. Nem?
- Nem tudom…
- Benji?
- Igen, Karmilla?
- Az isteneknek nem tilos a szex?
- De, úgy tudom, hogy igen… Vagyis nem minden esetben. Ha gyermekáldás céljából, akkor nem. Te, Karmilla, ugye nem akarsz, most?
- Nem, dehogy is, ne nézz guminő-nek! Te, ha teneked volt már dolgod Csillával, akkor hogyhogy isten maradtál?
- Te már csináltad Csillával? – kapta fel a fejét Robi.
- Én? Hát… - Benji teljesen elvörö-södött. – Igen, már igen…
- Akkor hogyhogy nem büntettek meg? Valaki elintézte neked?
- Nem… Az a Földön történt, s nekünk, isteneknek csak a mennyben tilos az élvezett céljára fordítani…
- Aha… Te, mennyi ideje vagyok én lenn, a Földön? Mostanában nem igazán számolom a napokat…
- Talán… Ez a 3-4. hónap, hogy lenne vagy?
- Nem tudom, de félek, hogy valami baj fog történni nemsokára…
- Kivel történne baj? – kérdezte a két fiú egyszerre. Karmilla érezte, hogy mindketten nagyon megijedtek a lány bejelentésétől. „Vajon mi fog történni?”
- Robi… vigyázz magara! – mondta ki végül Karmilla egy kis hallgatás után.
- ÉN? Mi baj lesz velem?
- Nem tudom, de nagyon rossz érzésem van! Mindenesetre a mai estét, vagyis ami maradt belőle, azt itt töltöd az Olimposzon!
- Itt? Nálatok?
- Igen. Ez nem meghívás, vagy hasonló, hanem parancs! Magaddal hoztad a fonográfodat?
- Nem, mert holnap kapok egy erősebb szellemet bele…
- Értem. Akkor viszont mi fogunk rád vigyázni, igaz, Benji?
- Hát… Nekem korán kell kelnem. Holnap kora reggel tartjuk a próbát. Jaj, Karmilla, kérlek, ne nézz rám ilyen csúnyán!
- Nem hiszem, hogy ez igaz lenne…
- De, Karmilla, te is tudod, hogy isten vagyok, s nem tudok hazudni!
- Hagyjuk most inkább a témát! Akkor, majd én vigyázok ma este Robira!
- Nekem oké… - mondta ki szégyen-lősen a máskor mindig magabiztos Robi.
„Na, ezt jól elintézted, te hülye! Mit fogsz itt csinálni? Most is mindjárt kiesik a szíved, úgy dobog! S mi lesz, ha egyedül maradtok? He? Akkor mi lesz veled? Totál be fogsz rezelni!” – Karmilla mélyen elgondolkodott magában. Lehet, hogy ez mégsem olyan jó ötlet?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
