Csilla-guminő és Robi-cica

Sajnálta a mai napot Karmilla, ugyanis Robi hivatalos volt az Olimposzra, egy vacsorára. Karmilla és Benji nevezte el Olimposznak Karmilla házát, hiszen régen ott éltek az istenek, csak azután átköltöztek a mennybe, meg a pokolba.

Amikor a két isten hazaért az Olimposzra, mármint a házba, akkor Karmilla bezárkózott szobájába, s ki se jött, még a szagok ki nem csalták.

Benji épp palacsintát sütött. Mindig Benji sütött, s ő majdnem szakács volt az Olimposzon. A fiú nagyon értett a konyha nyelvén, s nagyon jól meg tudta csinálni az ételeket, melyeket akartak enni.

 - Jó, hogy kijöttél! Vettem fahéjat meg kókuszt a palacsintához! Milyen legyen?

- Nekem mindegy!

- Na, ne morcoskodj, kicsi lány! – „Ezt Robi szokta mondani nekem!”

- Nem vagyok már kicsi! Ha nem vetted volna észre, egyidősek vagyunk!

- Tudom én azt jól! Csak kíváncsi voltam, hogy hogy fogsz rá reagálni. Ha Robi mondta volna akkor, mit tettél volna?

- Semmit…

- Nevettél volna, s átölelted volna, mint a múltkor is…

- Múltkor?

- Igen! Pont akkor, amikor te  csináltad a vacsit!

- Én nem csináltam sose a vacsit! Nem álmodtad, véletlen? – Benjivel gyakran megesett, hogy összekeveri a valóságot az álmokkal.

- Hmm… Lehet… Biztos nem te készítetted a múltkor a vacsit?

- Biztos! A vacsit mindig te csinálod!

- Hmm… Lehet…

- Jaj, jaj, Benji, Benji!

- Jó, jó! Van ilyen! Ennyi idő itt lenn a Földön! Az isten azt se tudja, hogy fiú vagy lány!

- Benji! Te pontosan tudod, hogy fiú vagy! Különben miért hagytad volna rajta Csilla-guminőn a szemed? – ez igaz volt. Amikor a fa tövében lesték ki Robit és Csilla-guminőt, akkor Benji le se vette a szemét a lányról.

- Igaz, egyébként félnék, hogy miért van odalenn egy kis dudorom, s hogy hová tűntek a me…

- Jó, jó! Köszönjük, megértettük! Na, most menj s vedd le azt az összeégett palacsintát!

- Hú, a francba! – Benji egy ugrással a sütő mellett termett, s lekapta a szénné égett palacsintát. – Asszem, ez nem az én napom!

Karmilla csak nevetett a fiún, ahogy az ott állt, kezében a palacsintasütő, s ahogy arra az ehetetlen kis széndarabkára néz! Hát, azon csak nevetni lehet!

Karmilla visszament szobájába, s az ott álló tükörbe nézett. „Ki vagy te! Te szerencsétlen, te idétlen, te bolond! Az vagy! Egy ostoba, egy bolond!”

Most érezte csak igazán, hogy szét kéne törni ezt a vacak, gonosz tükröt. Aki eddig visszanézett az már nincs sehol. Aki visszanézett, amellett ott állt egy fiú, aki nem más, mint Robi… S most, ki áll az mellett, aki visszanéz? Senki…

Hol lehet a Robi? Csilla-guminő biztosan elrabolta… Nem is Csilla a bábu, hanem Robi…

ROBI! HOL VAGY?! ROBI!

„Eddig a Robinak én kellettem, vagy ő csak egy bábot látott bennem? És ez a csaj? Vajon hol láthatták meg egymást? Vagy… Lehet, hogy Benji hozta őket így össze? De, hát, Benji szeretheti Csilla-guminőt, vagy nem?”

A lányt a csengőszó ugrasztotta ki a gondolatai közül. Felkelt, hogy ajtót nyisson, mert Benji még biztos, hogy a szenes palacsintát siratja… De ki lehet az ilyenkor, vacsoraidőben?

Karmilla kinyitott az ajtót, s ott állt előtte Robi és Csilla-guminő!

- Hello! – köszönt Robi, mintha semmi nem lenne furcsa a felbukkanásá-ban, vagy abban, hogy Csilla-guminőt is magával hozta.

- Hello! – köszönt Csilla-guminő. A szemeivel úgy nézett Karmillára, mint egy apáca.

- Hi… Hát ti, mit csináltok itt? – kérdezte a lány, s próbálta közben a hányingerét leküzdeni, s nem nézni Csilla-guminőre.

- Hát… Te hívtál meg vacsorára… - mentegetőzött Robi.

- Robi-cica azt is mondta, hogy mindig marad meg kaja nálatok vacsinál, s ugye nem baj, ha eljöttem vele? Tudod, biztos te is, hogy milyen kis butus ez a cicus! – Csilla-guminő úgy beszélt, mint egy 3 éves kis ovis szűz kiscsaj. Karmilla érezte, hogy még egy szó a lány szájából, s ott helyben képes és lehányná.

- Most?

- Igen… - mondta Robi.

- Nem tudom, meg kell beszélni Benjivel. Te, Csilla, biztos ismered őt!

- Honnan tudod, hogy őt Csillának hívják? – kérdezte Robi.

„Oopssz… Hát nincs mit tenni valamit mondani csak kéne!”

- Hát, te mondtad az Égi gyönyörben, mielőtt elrohantál volna a smárom közben! – mondta Karmilla a történetet egy kicsit kiszínesítve. „No, erre mit szólsz guminő, mit csinál a te kis Robi-cicád?”

- Az Égi gyönyörben smároltatok? Jujj, de izgi! Ja, bocsi, de nem ismerek Benji nevű fiút! És?

- Mi és?

- Eszünk már vagy sem? – kérdezte idegölő-Csilla-guminő.

- Sajnálom, de mi már ettünk!

- És nem is maradt egy kis kaja a vacsiról? Biztos, mert arról álmodtam ma, hogy enni fogok egy idegen tálból! Tudod, én egy nagyon elvont csaj vagyok! Talán emiatt is szeretnek a fiúk! Ja, és én nagyon szépeket szoktam álmodni! A múltkor is…

- Én is álmodtam a múltkor szépet! És képzeld! Te nem voltál az álmomban! Talán emiatt is volt olyan szép! Részemről vége a társalgásnak! Viszlát! – mondta Karmilla, s mielőtt Robi-cica vagy Csilla-guminő bármit is szólhatott volna, bevágta orruk ellőtt az ajtót. Még hallotta, hogy idegölő-Csilla-guminő megkérdi Robi-cicájától:

- Most én voltam a baj?

- Nem… Karmilla mindig ilyen utálatos.

- Oh, igen! Láttad a haját? Olyan csúnyán fésüli! És a szeme! Milyen szem az, amelyik szürke?

- Ezé a randa Karmilláé! – mondta nevetve Robi-cica, s rá mekegve nevetni kezdett Csilla-guminő is.

A lány nem bírta tovább ezt az alázást hallani, s megfordult, s kitépte az ajtót. Csilla-guminő és Robi-cica furcsán néztek rá, s közben a nevetés a torkukra fagyott.

Karmilla odalépett Robi mellé, s felpofozta a fiút minden szó nélkül. Ezután Csilla-guminő következett. A lány sikítva tért ki a két pofon elől, de Karmilla még akkor is gyorsabb volt, mint a guminő.

- Tessék! Ez a tiéd, Csilla-guminő! Remélem boldog vagy! Nem is tudod, hogy ki is vagyok valójában, s akkor ilyeneke mondasz rólam?

- Nem vagyok Csilla-guminő! Én Csilla-cica vagyok!

- Nem, te Csilla-k#rva vagy! Egy lotyó! Egy senki! Aki csak a szexre hajt! Sajnálom a te Robi-cicád, mert ő nem, tudja, hogy megvan a szex, aztán semmi!

- Ez nem igaz!

- NEM? – Karmilla nem szerette ha valaki hazudik. Undorában ráköpött a lány festett szőke hajára. – Remélem, hogy le fog jönni a szőke hajfesték! Te eredetileg barna vagy! ÉN IS BARNA VAGYOK, S ENGEM IS ÉSZREVESZNEK AZ EMBEREK! TÉGED CSAK A SZEXRE FOGNAK HASZNÁLNI!

Ezután, mint aki jól végezte dolgát, Karmilla bement az Olimposzra, s lefürdött, majd elaludt.

Álmában megjelent Robi, mint egy macska, s úgy dorombolt egy hülye guminőnek, akit Csillának hívták, mint másnak sose.  Lehet, hogy tényleg szeretik ők egymást, vagy ez csak egy színjáték?