Egy felejthetetlen délután

Az Égi gyönyörben megint voltak egy csomóan. Főként párok. Karmilla, Robi, és Benji kivételnek számított.

Alig volt szabad hely, mert szombat volt. Egy szép, napsugaras szombat. Már majdnem egy hete telik el így minden nap: délután benn ülnek az Égi gyönyörben.

Sajnos Benjinek hamarabb kellett elhagynia a hármast, mert pár napja egy rock-bandában gitározik, s ma is próba volt.

Karmilla ismét vonzódik Robi felé, s úgy veszi észre, hogy a fiú is őhozzá. Eldöntötte, hogy ma meghódítja végül a fiú szívét, bármit kell is tennie.

Benji nemsokára elindult a próba helye felé. Csak Karmilla és Robi maradtak a helyükön. Remek lehetőségek!

Épp a kapuchinójukat itták, mikor a lánynak eszébe jutott egy jó játék.

Még régebben egy filmben látta, hogy ilyenkor, mikor a lány s a fiú egymás előtt ülnek „játszanak a lábukkal”. Vagyis elkezdik egymás lábát simogatni a lábuk-kal és hasonlók.

Lopva lenézett az asztal alá, s fájdalmasan vette tudomásul, hogy terve füstbe ment. Az asztalok alatt volt egy hosszú léc, melynek csak az alja volt nyitott. Így nem lehet a „lábjátékot játszani”!

Hirtelen nagyon vécére kellett mennie, s fel is állt.

Miközben a helyiség felé ment eszébe jutott még egy jó ötlet. Mi lenne, ha nem a helyére ülne vissza, hanem a fiú mellé? Akkor sokkal közvetlenebbek lehetnének!

Mikor végzett dolgával a tervének megfelelően tett.

A lány nemes egyszerűséggel lehuppant Robi mellé, aki nem szólt semmit sem. Karmilla átnyúlt a csészéért s maga elé húzta.

„Oh, istenek, segítsetek rajtam!”

- Hogyhogy ide ültél?

- Óh, hát, tudod, ahol én ültem ott nagyon hideg van. Ide közelebb van a konvektor!

- Karmilla, ebben a helységben az asztalok vannak fűtve! – „Ostoba! Hát nem fogod fel, hogy mit is akarok? Ennyire vak vagy, vagy mi? Dilis! Bezzeg a többi pasi jobban örülne, ha a csaj lépkedne így, s nem neki kéne!”

- Oh, tényleg? Nem is tudtam… Akkor biztos az én oldalamon le lett csavarva a gáz! – mentegetőzött a lány.

- Hogyhogy nem tudtad? Hisz’ nekem is te mondtad! – „Istenem, ne légy már ennyire kishitű!”

- Nem, nem hinném, hogy én mondtam volna! Akkor arra emlékeznék! – ez persze nem volt igaz. A lány tökéletesen tudta, hogy a múlt hét hétfőjén mondta ezt meg a fiúnak.

- Jó, akkor biztos, hogy én tévednék!

- Mert zavar, hogy itt ülök?

- Engem aztán nem! Csak szerintem Benji megint rámfogná, hogy valami disznóságban töröm a fejem! Köszi, én abból nem kérek többet?

- Miből nem kérnél többet? – a lány egyenesen a fiú szemébe nézett, s próbált közel hajolni hozzá. Robi nem tért ki a lány elől.

- A Benji pofonaiból. Azok halálo-sak. Akárcsak te…

- Én az lennék? – kérdezte a lány tettetet ártatlansággal.

- Az. A sírba viszel engem! – Robi ezt úgy mondta, mint aki evvel le is zárta a beszélgetést, s akinek nincs már kedve többet beszélni a mellette ülő lánnyal.

„Hát ez befuccsolt! Ennyit erről a macsó kis mitugrászról!” – mérgelődött magában Karmilla.

- Nincs kedvem itt dekkolni melletted kicsi lány! Tudod… Rezeg a telefonom, ami azt jelenti, hogy valaki vár rám már a téren! – mondta Robi, majd átlépett az ülő lány felett, aki nem tudott felébredni a kábultságából.

„Robinak új barátnője lenne? De hát az lehetetlen! Akkor elmondta volna, nem? Hiszen Benji meg ő majdnem rokonok, én meg Benjivel istenek vagyunk, s azok egy őstől származnak! Tehát, akkor Robi valamilyen szinten a rokonom! Nem?”

A lány nem tudta felfogni amit az előbb adott ki az agya.

Karmilla felkelt, majd fizetett. Ez is rosszul esett neki. Legtöbbször Robi szokott fizetni, s nem ő. Nem mintha baj lett volna a pénz téren, csak úgy érezte, mintha Robi evvel jelezte volna azt, hogy részéről ennyi, alá szolgája!

Kilépett a hűvös, párás délutánba. Elindult hazafelé, majd félúton megállt, s elindult a tér felé.

Vajon hogy néz ki Robi új barátnője? Szép? Kedves? Jó alakú? Biztos, mert egyébként a fiú rá se nézne! Legalábbis, eddig így volt ez.

Néhány vízcsepp esett a lány testére. Karmilla felnézett az égre. Az eső elkezdett esni, majd pár perc múlva már zuhogott is a zápor. „Hmm… Talán a sors akarja így?” –gondolkozott a lány– „Vajon miért pont most kezdett el esni? Nem kellene elmennem a parkba? De azért is elmegyek!”

Karmilla elindult a zuhogó esőbe a park felé.

Amikor odaért nem mert hinni a szemének. Ott állt Robi egy lánnyal, s épp egymást csókolták. A lány hirtelen beugrott egy fa mögé s onnan leste a fiút, és a furcsa lányt.

- Csilla, Csilla… - mondta Robi a lánynak. „Csilla? Az meg milyen név?”

- Tessék, drágám?

- Akkor… Ezt igennek vehetem?

- Attól függ, hogy mire gondolsz.

- Szeretsz te engem?

- Szerinted? Én csak azt érzek irántad amit te irántam!

- Akkor… Szeretsz, ugye?

- Igen. Szeretlek, Robi. És te? Ugye te is szeretsz engem?

- Igen, nagyon, pici Csillám! – Karmilla nem mert hinni a fülének. „Ez biztos, hogy a Robi? A hangja olyan, az arca is… De ez a stílus? Ez nem a Robi! Ez valaki más!

S egy ilyen csajt, mint ez a Csilla?! Egy ilyen csajt szeret? Hát ezen a Csillán semmi szép nincs! Az egész arca… Olyan, mint egy zombi! Nincs neki teste se!

A haja olyan festett szőke! És ez a smink? Az, hogy az eső elmosta, az csak segített rajta! Nem… Ez nem igaz… A Csilla nagyon szép… Én vagyok a nem szép!

Hogy lehet ez? Én… Miért? Miért nem láttam, hogy nincs igazam? Ez a Csilla szép, van teste… Nekem? Én még ember se vagyok! Én egy semmi vagyok.”

Karmilla lekuporodott a fa tövébe, kezeit a térdére tette, s becsukta a szemét. Ilyen még nem történt vele. „Mi ez? Mi van itt? Ki ez a csaj és mit képzel magáról? Az nem az ő barátja, hanem az az én Robim! Az enyém…”.

Karmilla sűrű könnyekben tört ki. „Mi ez? Mi történik evvel a ronda világgal? Mi lesz így velem? Benjinek ott van az együttes énekese… Totál oda van érte! Látszik rajta! Hogy elpirult, amikor Robi rákérdezett… Erre Robinak meg itt van ez a Csilla-kisasszonyka! Mi van itt? Ez csak egy rossz álom, ugye? Elaludtam a szobámban, s mindjárt jön apa s felkelt, s azt mondja, hogy mennem kell az avatásomra, s nevet, mert majdnem elaludtam a saját avatásomról… Ugye ez csak egy rossz álom?! Ugye?!”

Valaki odament a lányhoz, s ráborult. Nem mondott senkit sem, csak megvédte őt az eső elől. Karmilla felemelkedik, hogy lássa ki is az.

- Benji?

- Igen, én vagyok az… Meglep, hogy itt vagyok?

- Nem… Csak azt hittem, hogy te próbán vagy, s én egyedül vagyok…

- Igen, próbán voltam, de erre jöttem. Láttam, hogy leborulsz ide… Te, csak nem sírtál? Annyira könnyes az arcod! Te… Ugye nem a Robi miatt sírsz?!

- A Robi? Ne… De, miatta…

- Óh… Hát az baj… De te csak a Robit ismered abból a párból, a lányt nem, ugye?

- De… Csillának hívják…

- Igen. Csilla az.

- Te ismered őt?

- Igen. Ő az együttes frontembere… Ő az énekesnőnk…

- S a Robi kikezdett vele?

- Igen… Vagy nem tudom… Tudod, a Csilla eléggé szereti a férfiakat…

- Értelek… Gondolom minden hónap új pasi, nem?

- Tévedsz! Minden hét új pasi!

- S mindel elhiteti, hogy kellenek neki?

- Igen.

- Hogy lehetnek ennyire vakok a férfiak? Nem látnak a szemüktől!

- De, látunk… Csak a Csillához hasonló csajok nem emberek… Ők nekünk csak egyszerű testek… Mozgó guminők.

- Guminők? Mármint arra is használ-játok őket? Mármint ARRA?

- Igen… Arra…

- De hát ez szánalmas!

- Lehet, de kellenek ilyen lányok is. Ez is hozzátartozik az élethez, mint mi, istenek vagy a könnyek.

- De… Robi is erre akarja használni?

- Igen, megeshet… Ismerem Robit, neki rengeteg barátnője van, volt s lesz. Ez is hozzá tartozik… Egyébként te azt gondolod, hogy az a lány még szűz?

- Mert nem?

- Nem… Nekem is volt vele dolgom. - mondta a fiú suttogva, s arca közben céklavörös lett.

- Mi? Te már csináltad vele?

- Igen…

- Benji! Én nem ilyennek ismertelek meg! – a lány nem is merte felfogni amit hallott. Benji és ez a lány?

- Tudom. De akkor más is voltam. Hallottad már Keen-től az Everybody changing in our time (mindenki változik a mi időnkben)?

- Nem, még nem… Mert?

- Mert igazat énekelnek a srácok! Tudod, melyik az a Keen, nem?

- Nem… De ez most nem is lényeg! Te ennek a csajnak a pasija voltál?

- Nem… Csillának nem kell pasi, mert olyan, mint egy pasi… neki is csak egy dolog kell…

- Csilla pasi?

- NEM! Dehogy is! Neki csak AZ kell, s sok pasi csak akkor fekszik le a lánnyal, ha a csaj a barátnője… No, Csillának csak ezért van pasija… Aki most Robi… Pár hét, vagy annyi se, s Robi már a múlté. Ez attól függ, hogy mennyire kell Robit felpuhítani AHHOZ.

- Istenem…

- Igen?

- Nem hozzád beszéltem!

- Oh, bocsi…

- És akkor most mi lesz Robival? Ha tényleg szereti ezt a lányt, s az meg csak ARRA hajt. Ha megkapja, akkor…

- Kidobja Robit…

- Ettől féltem… S mi nem győzhet-nénk meg a Robit, igaz?

- Kétlem… Ha tényleg szereti ezt a lányt, akkor inkább neki hisz, mint nekünk.

- Jobban hinne annak a Csillának, mint neked vagy nekem?

- Igen, persze! Az a csaj az ujjai köré csavarta! Nézd, most búcsúzkodnak el! Hogy nézi a Robi azt a Csillát!

Karmilla nem nézett oda. Elment a kedve mindentől s nem is akart az egészről tudni. Ennek nem kéne így lennie!

Ha a Robinak csak a szex kell, akkor őneki is nemet mondhat! Ő nem egy guminő, akit ide-oda rángathat a Robi éjére kényére rángathat ide-oda!

- Menjünk innen! Elegem van ebből az egészből! – mondta a lány, s felpattant a helyéről, majdnem fellökve Benjit.