Az első csók

Karmilla felkelt, mert a nap már a szemébe sütött. A mellette fekvő Benjire nézett. A fiú még békésen aludt. A lány csendben felkelt, s egy nagyot nyújtózott.

- Jó reggelt! – köszönt neki egy ismerős hang, de nem Philipé, az őrangyaláé. A lány erre megfordult.

Robi állt előtte. A fiú érdeklődve nézte a lány meglepődött arcát.

- Szia… Robi… - mondta neki válaszként Karmilla. A fiú nem szólt semmit, csak elmosolyodott.

Karmilla lopva körülnézett, de sehol sem látta őrangyalát. Ez a keresési akciója Robinak is feltűnt:

- Mit vagy kit keresel?

- Hát… ömm… csak azt, hogy hol jöhettél be… - mondta ki végül.

- Az őrangyalod, Philip nyitotta ki az ajtót… Tudod… Nekem is vannak isten rokonaim… Tőlük kaptam Zsáklint, az őrangyalomat.

- NEKED VANNAK ISTEN ISMERŐSEID? – csattant fel a háttérből Benji. – KIK AZOK?

- A nagynéném a betegségek istennője…

- A betegségeké? – kérdezte csodálkozva Benji. Látszott, hogy leesett az álla a csodálkozástól.

- Igen… Miért?

- A betegségeké?

- Igen…

- Az anyukám a vér istennője! Az ő legkisebb húga a betegségek istennője!

- Akkor… te… én…

- ROKONOK VAGYUNK? – pattant ki az ágyból Benji.

- Az lehetetlen… - hitetlenkedett Robi. Karmilla nem mondott semmit se. Ő nem szólhatott bele az ilyen vitákba.

- De akkor, te, halandó vagy?

- Félig… Az anyám isten…

- Minek az istene?

- A halandók istene.

- A halandóké?  - kérdezte Karmilla.

- Igen… Neked is a rokonod vagyok?

- Nem… csak azt hittem, hogy az én leszek… De a mamád még él, nem?

- De, csak nemsokára leváltják…

- Miért?

- Mert nem végzi elég jól a munkáját…

Karmillába visszatért a remény. Robi nem is olyan gonosz… Vagy ez csak álca?

- Hol van Philip?

- Tényleg! Hol van azén őrangyalom? – kérdezte Benji és Karmilla egyszerre.

Robi nem válaszolt. Karmillát elfogta a kétség. Vajon megölte őket?

- Hol vannak az őrangyalaink? – kérdezte kissé fenyegetően Benji.

- Nem tudom…

- Hazudik. – mondta egyhangúan Karmilla. Valami furcsa érzés vett rajta úrrá. Robi hangjában volt valami furcsa.

- Megölted őket? – Benjit a sírás kerülgette, de merészen egy lépést tett Robi felé. Karmillának valami azt súgta, hogy Benjinek nagyon pórázon kell tartania magát ahhoz, hogy nehogy Robira támadjon.

- Nem. Amikor bejöttem akkor voltak itt! Azután eltűntek… Ezt az őrangyalom is megmond-hatja, ugyanis ők nem hazudhatnak… - itt a fiú Zsáklinra nézett.

- Ahogy gazdám is mondta, a két őrangyal az ajtón át távozott. Amikor bejöttünk egy letargikus, szerelmi jelenetet szakíthattunk felbe. A két őrangyal, csakúgy, mint önök összeölelkezve feküdtek a földön. Először mentegetőzni akartak, majd kimentek a szobából. Egy tíz percre rá kelt fel ön, hölgyem.

- Értem… Benji, valahogy vissza-hívhatjuk őket, nem?

- Nem tudom. Akár fel is hagyhattak angyali teendőikkel, míg aludtunk.

- Ezt én nem tartom valószínűleg, mert egyszerűen emberré váltak volna, s én úgy láttam, hogy ők már nem is voltak angyalok.

- Ezt miből gondolod, Zsáklin? – kérdezte kérdőn Benji a fiatal őrangyaltól.

- Onnan, hogy látszott rajtuk, hogy szeretik egymást. Egy angyal se tud szeretni, hacsaknem emberré alakult.

- DE az lehetetlen! – tiltakozott Benji s Karmilla egyszerre.

- De elméletileg lehetséges!

- De… Hogy?

- Ha egy angyalnak emberi érzései lesznek, akkor őmaga is ember lehet. Itt, jelenesetben ez az emberi érzés a szerelem. Az őrangyalt válaszút elé állítják. Ha ő az emberi sorsot választja, akkor nem tartozik már az angyalok közé. – magyarázta meg a fiatal őrangyallány.

- De lehet, hogy nem akartak angyalok lenni, s emiatt tették a szerelmet! – vette fel Benji.

- Nem, az nem lehet tetetni. Itt, a Földön az angyalból lesz a legtisztább lény, mert már születésénél megtanulta, hogy hogyan kell becsületesen szolgálni.

- De ha elmúlik a szerelem? – kérdezte Karmilla.

- Akkor? – a lány elgondolkodott. – Akkor, talán, megszűnik a lény.

- DE miért?

- Mert a halhatatlanság a legnagyobb ajándék. Ezt csak a szerelem miatt lehet elveszíteni. Ha megszűnik a szerelem, megszűnik a lény.

- Tessék?

- Nem lehet mindent eldobni magunktól, csak valaminek az áráért. – magyarázta ki Robi.

- Akkor… - mondta halkan Benji.

- Ha elmúlik a szerelem, meghalnak. – mondta Robi szinte egyhangúan.

Karmilla nem tudott szóhoz jutni. Nem merte elhinni, hogy meghaljon egy angyal. Az angyalok halhatatlanok!

- De ők angyalok… - mondta ki szomorúan.

- Nem, ők már emberek, mint én… Ti istenek vagytok… Egyszer ti is meghaltok…

- De lassabban, mint az emberek…

- Igen, de akkor is meghaltok egyszer. Mi, emberek, élünk 90 évet. Ti, istenek meg éltek 290-et.

A három fiatal nem szólt semmit. Émelyítő volt a halálra gondolni. A lány meg is ijedt egy kicsit, ha ki sem mondta.

Nemsokára elhagyták a házat, s Robi kedvenc helye felé vették útjukat. Ebben a pillanatban az Égi gyönyör volt az egyetlen megbízható, s jó hely.

Karmillának eszébe jutott, hogy itt találkozott először Robival. Talán csak neki nem volt kedve elmenni oda, arra a helyre, de nem akarta elrontani a két fiú kedvét. Vagy csak azért, mert a jókedvét nem akarta elcserélni a  rosszkedvére.